Te a célodat követed, vagy az utadon jársz?
Vannak olyan emberek, akik célt választanak, vannak akik a maguk által választott úton járnak (célorientáltság vagy tervorientáltság). Mindkét emberre jellemző, hogy változtatni akar a világon.
Van egy harmadik csoport is. Nekik, nincsenek nagy céljaik, sem választott útjuk, egyszerűen elfogadták a társadalom által számukra felkínált lehetőséget és azon belül keresik boldogulásukat. Nem akarnak a világon változtatni, egyszerűen boldogan akarnak élni. Ez a cikk most nem nekik szól, mert számukra a megszokott, kiszámítható életformájuk adja a biztonságot, még ha sokszor nem is elégedettek vele, de ez fontosabb számukra, mint egy cél elérése, vagy egy ismeretlen ösvény felfedezése, a maga meglepetéseivel, nehézségeivel.
Oktatás szerint a siker titka:
Tűzzük ki céljainkat, válaszuk ki hozzá a megfelelő utat és kitartóan járjuk végig.
Ez a recept nem működik. Nincs olyan eset, hogy valakinek van egy célja, ehhez utat választ és azon végig járva eléri azt.
Ez első hallásra meglepő lehet. Azt halljuk mindenhol, hogy ha elég kitartóan járjuk a társadalom által kijelölt utak valamelyikét, akkor elérhetjük céljainkat. Azt is megmondják, milyen céljaink lehetnek, és ehhez milyen iskolákat kell elvégezni, milyen utat kell bejárnunk. Példaképeket is mutatnak. Bár elég kevés példakép van a világon az emberiség teljes létszámához viszonyítva, ami gyanús, ráadásul még ezek a példák is sántítanak!
Minden példaképnek állított emberre igaz, hogy nem tudjuk mi volt az eredeti célja, azt valósította-e meg, vagy valami mást ért el. Azt sem tudjuk, hányszor váltott utat a célja elérése érdekében. Csak egyet tudunk: elért valamit, ami inspirál minket.
Ha beleássuk magunkat a sikeres ember életében, akkor kiderül, hogy volt legalább egy váratlan esemény az életében, ami által sikeressé vált. Majdnem minden felfedezés egy véletlen műve. Utána persze lehet magyarázni, hogy a kitartás, következetesség, bla-bla-bla, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, ebből 2 következtetést lehet csak levonni: folyamatosan tette, amit helyesnek tartott, és volt egy marha nagy szerencséje.
Egy 1000 fős vállaltnál, átlag 10 felsővezető van. a 10-ből maximum 2 jutott fel cég belső ranglétráján, a többi kívülről érkezett. Amikor belépünk egy ilyen vállalathoz, azzal kecsegtetnek, hogy előre haladva a ranglétrán – bejárva a kijelölt utat – akármeddig eljuthatunk. Ez azt jelenti, hogy 0,2% esély van a sikernek. Ha ezt józan ésszel végig gondoljuk, nem érdemes belevágni. Mégis az emberek többsége ezt választja, mert erre van trenírozva.
Visszakanyarodva a célorientáltságra vagy a tervorientáltságra: megállapíthatjuk, hogy azon emberek, akik változni és ezáltal fejlődni akarnak, vagy változást elérni a világban, e kettő megközelítési mód közül kell választaniuk.
Célorientáltság
Egy célorientált ember mottója: Mindent megteszek, ami lehetséges, hogy elérjem a célomat.
Egy célorientált ember elindul toronyiránt. Az sem zavarja, ha nincs arra út. Ha úton jár, és észreveszi, hogy nem a célja felé viszi, letér róla. Nem veszi figyelembe az út adta korlátokat. Rengeteg lehetőséget lát, sokkal többet, mint azok, akik a kiválasztott útjukon járnak, mert nem csak egy útban gondolkodik, hanem út hálózatokba és még azon is túl.
Ennek a szemléletnek a nehézsége, a helyes irányválasztás. A sok lehetőségből a megfelelő mellett dönteni és gyors irányváltási képesség kialakítása, vagyis rugalmasak.
Egy célorientált ember sosem tud nyugodtan dolgozni, folyamatos keresésben van, és tevékenykedik. Számára a nyugodt pihenés, semmittevés, időpocsékolás. Általában nem jó alkalmazottnak, ha csak nem esik egybe a célja a cég céljaival. Akkor viszont a legkiválóbb.
Legyakoribb hibája egy célorientált embernek: a célhoz választ egy utat és azon járva csak nagyon későn veszi észre, hogy nem a célja felé tart, vagy elérhetetlen távolságokban van még a siker, és ennek felismerésekor kiég, fealdja.
Tervorientáltság
Mindenkit egy cél indít el egy úton, a tervorientált embert is. Egyszer születik egy döntése, hogy egy adott úton járva elérheti a célját, ezért elindul rajta. Például válasz egy szakmát, elkezdi az iskolát, … Útközben gyakran elfelejtkezik céljáról, sőt van, hogy évek múltán teljesen elfelejti, miért is lépett erre az útra, de nem zavarja, ha az útközben szerzett élmények, tapasztalatok örömmel töltik el. Csak akkor gondolkodik el az út választásán, ha már nem maradt benne öröm. Ebben az esetben sem célt keres, hanem olyan utat, munkát, amelyen ismét szívesen jár.
Egy tervorientált ember, számára az út lehetőségei adják a fejlődésének terét. Ez egy szűkebb szegmens, mint az egész világ, de ha jól választott, akkor élete végéig boldog ember lehet, és sok sikert érhet el. A nehézsége az, ha nem jó utat választott, mert akkor nehezen tud új pályára lépni, váltani. A kezdeményező képessége csekély.
Legyakoribb hiba egy tervorientált embernek: későn realizálja, hogy nem boldog már az úton, annyira későn, hogy kiég és már alig várja a nyugdíjas semmittevés éveit.
Melyik megközelítés jobb?
Egyik sem jobb a másiknál, egyszerűen tudnia kell mindenkinek melyik gondolkodásmód él benne, és döntéseikor vegye ezt figyelembe, hogy inspirált maradjon.
Legtöbb esetben csapongunk a kettő megközelítés között, aminek az eredménye zavarodottság, helyben topogás.
Ha nem tudod eldönteni, melyik csoportba tartozol, akkor nézd meg, hogy egy döntés pillanatában melyik kérdés áll közelebb hozzád:
Célorientált: Melyik megoldás visz közelebb a célomhoz?
Tervorientált: Melyik megoldást tartom jobbnak?
