Látszat és valóság

Látszat és valóság

Egy helyzet értékelésénél fontos kérdés, hogy a kép, amit a helyzetről alkotunk, milyen arányban alapszik tényeken, illetve feltételezéseken. Kockázatos úgy döntést hozni, ha kisebb mértékben támaszkodunk tényekre és nagyobb mértékben feltételezésekre.

A fő kérdés tehát, hogy a látszat vagy tények alapján hozunk-e döntéseket, formálunk véleményeket.

Ebben a cikkben arról írok, hogyan lehet megkülönböztetni a tényeket a feltételezésektől, miként kell kezelni az információkat és kevés tény alapján jó döntéseket hozni.

Mindenkinek más a valóságról alkotott elképzelése. Ez nem azt jelenti, hogy többféle valóság létezik, hanem azt, hogy mindenkinek van egy kép a fejében a világról, annak eseményeiről, ami különbözik a többi ember fejében lévő képtől. Tudatosság kérdése, hogy valaki ezzel mennyire van tisztában és milyen mértékben veszi figyelembe élete alakításakor.

Világképünk az alábbi elemekből épül fel:

A tényeket nem kérdőjelezzük meg, mert tapasztaltuk, hogy igazak. Például: Az utca, amin naponta járok, tele van kátyúval.

Léteznek információk, amiket igaznak gondolunk, de mi magunk nem tapasztaltuk meg, hogy valóban azok-e. Például: Az utcánkat az előírásoknak megfelelő rétegrend szerint építették, ezt tartalmazzák a jegyzőkönyvek. Ez feltételezés, még ha nagy is a valószínűsége annak, hogy igaz. Bizonyos esetekben akár tényként is kezelhetjük, de ezt mindig mérlegelni kell.

A meggyőződések olyan gondolatok, amelyeket mindig megvédünk, sokszor érzelmi reakciók díszkíséretében. Nem szoktuk megkérdőjelezni azokat, sőt, nem szeretjük azokat az embereket, akik nem osztják a meggyőződéseinket. Például: Az útépítő cégek amit lehet, kispórolnak az építés során, ezért keletkeznek ilyen hamar kátyúk az utakon. A hitek és meggyőződések a legmeghatározóbb elemek a világképünkben, mert szűrőket tesznek a látásmódunkra, értelmezéseinkre, és a szűrők miatt elsősorban azokat a dolgokat vesszük észre és tekintjük igaznak, amelyek alátámasztják meggyőződéseinket. Nagyon szeretjük megvédeni a meggyőződéseinket, viszont mindezek felismerése nélkül nem tudunk változni, reális képet alkotni a körülöttünk lévő valóságról.

Azon információk, amikről tudjuk, hogy nem biztos, hogy igazak. Ezekkel „tömjük be” az összképen lévő, tényekkel vagy információkkal nem lefedett lyukakat. Például: Azokon a helyeken keletkeztek lukak az úton, ahol a kikevert aszfalt minősége nem volt megfelelő.

A logika az a képességünk, amivel tényekből és információkból újabb tényeket és információkat tudunk létrehozni. Kerekebbé tesszük vele az összképet. A logikai képesség nagyrészt velünk született adottság, amit évek alatt tudunk némileg fejleszteni. Ez a képesség személyenként nagyon eltérő lehet, így két ember következtetése ugyanabban a kérdésben nem egyenértékű. Akinek ez a képessége nagyon jó, kitűnik a többi ember közül. Felfigyelünk rájuk, mert kevés információból képesek jó következtetéseket levonni, jó döntéseket hozni. Ilyen például Sherlock Holmes, a képzeletbeli detektív, akinek regényei annyira széles társadalmi réteg figyelmét kötik le, amit kevés műfaj tudott elérni. Az ilyen embert tisztelet övezi, felnéznek rá.

A fejünkben lévő képek, gondolatok többségéhez nem tartozik saját tapasztalás. Olvastuk, tanultuk, hallottuk… Az egész iskolarendszer arra épül, hogy elmondja, milyen a világ és hogyan működik. Elvárják tőlünk, hogy a tanultakat tényeknek tekintsük, és kinevetik azokat, akik ezeket megkérdőjelezik. Pedig ha visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy 100 év elteltével szinte minden tanított tudásról kiderült, hogy részben vagy teljesen téves volt. Egy időben elégették azt, aki azt állította, hogy a Föld gömbölyű. Ez ma sincs másként, csak ma a kigúnyolás és a kiközösítés a reakció, mert a máglya már ciki.

Véleményem szerint amikor olyan dologról alkotunk képet, amiről nem rendelkezünk közvetlen tapasztalattal, azok maximum 20%-ban tartalmaznak tényeket, a többi 80% feltételezés, bizonytalan információ és következtetés. És szerintem ez még mindig nagyon pozitív becslés, de nem merek durvábbat mondani, mert félek, hogy megköveznek.

Manapság a hírek, amiket olvasunk 90%-ban nem tényeket közölnek. Nem többek, mint állítások, feltételezések és következtetések, továbbá ezek alapján hozott ítéletek vagy döntések. Ez abból is látszik, hogy az idő múlásával a hírek többségéről kiderül, hogy nem ott, nem akkor és nem úgy történt. És mi ezek alapján hoztunk ítéleteket, döntéseket!?! Ez elég aggasztó szerintem.

Mit tegyünk?

Szűrjük az információkat!

Az első és talán a legfontosabb, hogy nem kell mindenről véleményt formálnunk. Főleg olyan dolgokról nem, amelyek nem érintenek minket, nincs ráhatásuk az életünkre, és nekünk sincs hatásunk azok alakulására. A mai hírek többsége ebbe a kategóriába tartozik. Ha ezt a döntést meghozzuk és elkezdjük szűrni az információkat, akkor rengeteg energiánk és figyelmünk szabadul fel. Sőt, még a belső csenddel is találkozhatunk 😊. Átgondoltam, melyek voltak azok a hírek, amiknek valódi hatása volt rám a nyáron. Összesen kettőt találtam: a KATA változása és a rezsiköltségek emelkedése (bár ez még a mai napig nem tiszta, hogy mit fog jelenteni). A többit szükségtelen volt olvasni, követni.

Elsősorban a megértésre törekedjünk, kevésbé a véleményalkotásra!

Elsősorban megfigyelni és megérteni akarjuk a dolgokat! A véleményalkotást hagyjuk a végére, vagy ha nem szükséges, akkor el is engedhetjük. Rengeteg eseménnyel, nyilatkozattal találkozhatunk manapság, amelyekről nem kell eldöntenünk, hogy mi a véleményünk róla. Az emberek többsége nagyon gyorsan alkot véleményt, és onnantól azon a szűrőn keresztül értelmez már mindent. Ez jól látszik a politikában, amit a politikusok ki is használnak. Például ha Orbán Viktor mond valamit, a legtöbb ember azonnal tudni véli, hogy egyetért-e vele vagy elítéli, függetlenül attól, hogy mit mondott.

Ha meg tudjuk őrizni magunkban az eseményekkel kapcsolatos információkat véleményalkotás nélkül, akkor később lehetőségünk lesz ezeket helyesen felhasználni. Sherlock Holmes esetében látható ez jól: információkat gyűjt, de nem hoz ítéletet, amíg a teljes kép össze nem áll.

Tudjuk, mik a tények és mik nem azok!

1. Tények

Saját tapasztalat? Ott voltam és láttam? Elmentem és megnéztem, hogy igaz-e? Tisztán figyeltem az eseményeket anélkül, hogy közben erős érzelmi reakcióim lettek volna?

Ha a kérdésekre igen a válasz, akkor – ha nem egy illuzionistát figyeltem meg – az információ ténynek tekinthető.

2. Információ

Minden, ami nem tény, de tudomásomra jutott. Itt vizsgálnunk kell a forrás hitelességét, szándékait. Szét kell választani a tényeket a véleményektől és a feltételezésektől. Érdemes a véleményeket és feltételezéseket kidobni. Itt mindenképpen tegyünk hozzá egy hitelességi értékelést! Ha az információ hitelessége 50% alatt van, akkor érdemes figyelmen kívül hagyni. Ha van lehetőségünk, ellenőrizzük magunk az igazságtartamát!

3. Hitek és meggyőződések

Ezeket a legnehezebb észrevenni, azonosítani. Végig kell gondolnom, hogy milyen előítéleteim jelentek meg, amelyek önigazolást nyertek. Az „én tudtam…” és „már megint…” kezdetű mondtatok egyértelműen árulkodó jelek. Ezeket le kell „vakarni” a tényekről, információkról, és újra kell értékelni azokat. Ehhez nagy tudatosság szükségeltetik, viszont érdemes mindenkinek törekednie rá, máskülönben automataként fog működni és ezáltal könnyen irányíthatóvá válik. Minden reakciónk kiszámíthatóvá válik egy jó emberismerő számára.

4. Feltételezések

Ez tudom, vagy csak gondolom? Ha egy dolog megkérdőjelezésénél érzelmi reakciót érzékelünk magunkban, akkor az biztosan nem tény, csak feltételezés. Ezeket gyakran hevesen védjük, mert szükségünk van a bizonyosság érzésére, hiszen a véleményünk valójában bizonytalan lábakon áll. A feltételezésekkel nincs baj, de nem kerülhetnek túlsúlyba a tényekkel szemben, és eléggé átgondoltnak kell lenniük ahhoz, hogy nagy valószínűséggel helyesek legyenek.

5. Következtetések

Véleményem szerint következtetéseket csak tényekre alapozottan lehet levonni. Nem szabad kétséges információkat, feltételezéseket bevonni egy következtetés kialakításába. Egy jó logikával rendelkező ember kevés információból képes újabb tényeket létrehozni. Például: Béla nem lehetett a tolvaj, mert 15:30 és 15:45 között tűnt el a szerszám a kameraképek szerint, amikor Béla az irodától 25 km-re volt az autója és a telefonja GPS adatai szerint is. Ehhez a műfajhoz teljesen józan nézőpont kell, és egy adag kíváncsiság az igazság felderítésére.

A döntések mechanizmusáról már írtam egy másik cikkemben, ezért itt már nem térek ki rá.

Még egy gondolat a valóságról és a látszatról.

A látszat csak bennünk van, nem része a valóságnak. Miért választjuk mégis sokszor a bennünk kialakult látszatot a valóság megismerése helyett? Miért van az, hogy többségében feltételezésekre építjük döntéseinket? Ezek gyakran azt sugallják, hogy nem lehet az, amit akarunk, mert rengeteg akadály van még előttünk. Miért tesszük ezt? Nem tudom. Pedig a tapasztalataink többségében azt támasztják alá, hogy amit feltételeztünk, rosszabb volt, mint a valóság. De az is lehet, hogy nem is érdemes megfejteni. Egyszerűen váltsunk a valóságra, navigáljuk életünket a tények alapján céljaink felé, mert az úgy sokkal egyszerűbb!

Tömör változat

Tegyél fel kérdéseket, de a válaszokat ne mások elbeszélésében keresd, hanem a tapasztalataidban.

Mindenkinek boldog valóságot és kevés feltételezett félelmet kívánok!