Az akarat
Akarat nélkül egy ember csak vegetál, boldogtalan, és unalomig hajszolja a szórakozást. Ezen állapot elkerülése érdekében érdemes megismerni mindenkinek az akarat szerepét az életünkben. A harmincas éveink derekától gyengülnek bennünk azok a hajtóerők, amik ösztönösen „működtetnek”. Ezek adtak egy lendületet az életpályánk elején, bár nem mindig világos számunkra, merre hajtanak minket, de van egy pont, amikor ez már nem lesz elég.
Mi az akarat?
Az akarat egy erő. Nincs benne értelem, csak egy erős mozgató rugó.
Ha nincs erőnk, az azt jelenti, nincs valódi akaratunk. Ekkor az akarat csak egy gondolat, amiről elhisszük, hogy létezik. Helyesebb ilyenkor azt mondanunk, hogy szeretnénk.
Az akarat képes kimozdítani, elindít valamerre. Ilyenkor egy cél, egy vágy lebeg a lelki szemünk előtt, vagy egy félelem, ami valaminek az elkerülésére sarkall. Ez egész addig képes mozgásban tartani minket, amíg a cél fontos nekünk, reálisnak tartjuk annak elérését.
Három okból szűnhet meg az akaraterőnk:
-Elértük célunkat, boldogok vagyunk, hátradőlve élvezzük munkánk gyümölcsét.
-Elértük amit akartunk, de nem vagyunk boldogok tőle. Ekkor egy vákuum, a bizonytalanság és a tanácstalanság érzése keletkezik bennünk.
-Nem értük el a célt, de már nem is akarjuk, vagy nem hisszük, hogy lehetséges annak elérése.
Bármelyikről is van szó, a megoldás: kell egy új cél, ami újra ébreszti az akaratot bennünk, és cselekvésre késztet.
Sokan gondolják, hogy a célok és az akarat az ember életében a legfontosabb. Ezek határozzák meg lelkiállapotunkat, eredményeinket, életkedvünket. Ez részben igaz, de fontos megértenünk, hogy e-mögött van egy sokkal lényegesebb elem, ami nélkül ez az egész értelmetlen. Olyan, mint egy szobakerékpározástól várni, hogy eljussunk valahová.
Mi a lényeg?
Az akarattal erősített célunkhoz vezető úton, a kezdeti sikerek után mindig beleütközünk tudásunk határaiba. Ekkor vizsgálódni kell, hogy megértést szerezzünk, ezáltal tudásra tegyünk szert, és akkor mehetünk tovább, erőfeszítés nélkül. Ha nem foglalkozunk az elakadás okával, csak egyre nagyobb akarattal csináljuk azt amit eddig, azaz akarattal helyettesítjük a tudást, egyre nagyobbak lesznek a küzdelmeink és minden erőfeszítésünk arra megy el, hogy az eddigi eredményeinket megvédjük. Ebben viszont már nem marad sok örömünk.
Az akarat az első lépés valamilyen tudás megszerzéséhez. Ezek szerint a tudás megszerzése a legfontosabb? Szerintem igen.
Ha az akarat idővel nem egészül ki tudással, egy ponton olyan nehézségekbe ütközünk, amin nem tudunk keresztül menni. Hiába kezdünk más célok megvalósításába, hamarosan ugyan abba a helyzetbe kerülünk, amiből kimenekültünk.
Úgy gondolom, a tudás megszerzése a valódi cél, ez gazdagítja a lelket és tesz minket boldoggá. Célok kellenek, mert azok nélkül nincs akarat, és akarat nélkül nem találkozunk a tudás megszerzésének lehetőségével. Nem olyan lényeges, hogy az eredeti célunkat elérjük-e. Eredményeink mindig lesznek, amikre büszkék lehetünk és ezek a legritkább esetben egyeznek az eredeti elképzeléseinkkel.
Fontosnak tartom megjegyezni itt, hogy az én értelmezésemben a tudás nem egyenlő a tapasztalat nélkül magunkhoz vett lexikális információkkal, amiket az iskolákban kapunk. Inkább nevezném ezeket eszközöknek, ami csak akkor válik hasznossá, ha életmunkánk kapcsán gyakorlattal kiegészítve, valami új minőséggé fejlődik bennünk. Innentől nevezhetjük valódi tudásnak.
Pár tipikus hiba, amit könnyű elkövetni a fejlődésünk útján:
Sokszor hisszük, hogy egy nehézség kapcsán az akarat növelésével helyettesíthető a tudás. Ekkor nem történik más, mint sok erőfeszítéssel egyre nagyobbra fújjuk a lufit, ami biztos, hogy ki fog pukkadni.
Vannak, akik a tudás hiányát reménnyel helyettesítik. Bíznak a szerencsében, véletlenben, gondviselésben, mások iránymutatásában. Ennek a hibának a jele, hogy erőnk gyengül, feszültségünk nő. Ez érthető, hiszen valami kiszámíthatatlanra próbálunk támaszkodni, attól tesszük függővé lépéseinket.
Én mindenkinek azt javaslom, hogy keressen inspiráló célokat, ami meghozza az akarat erejét a megvalósításhoz, és élvezze az út folyamán talált akadályokban rejlő tudás felfedezését. Ez nem könnyű a mai világban, de ha valaki nem találja meg a saját inspiráló céljait, akkor nem tud boldog lenni, és az egész életét egy mókuskeréknek látja.
