A valóság az, amire reagálsz
A fenti állítással kapcsolatban két féle reakcióval találkoztam: van, aki legyint és nem értelmezi az állítást; van, aki elgondolkodik és egy feneketlen kút élménye zuhan rá, ezért menekülőre fogja.
Javaslom, játszunk el a gondolattal, hogy az állítás igaz: A valóság az, amire reagálsz!
Azért, hogy esélyünk legyen valami új dolgot felfedezni, élnünk kell a „tegyük fel” megközelítéssel, egyébként nem vagyunk képesek más következtetésre jutni, mint amit eddig gondoltunk a valóságról.
Kezdjük az értelmezéssel. Mi a valóság?
A valóság az, amit érzékelünk, amikhez érzelmeket, gondolatokat, értelmezéseket, ítéleteket kapcsolunk. E komplex képet tekintjük valóságnak. Úgy gondoljuk, hogy ez mindenki valósága, hiszen ezek „tények”! Viszont a fenti definícióból már levezethető, mivel nem azonosak az érzékszerveink, továbbá sok szubjektív elemet tartalmaz, hogy biztosak lehetünk abba, hogy minden ember valósága más. Ha van is valóságunknak egy halmaza, amiben egyetértünk másokkal, reakcióink, érzelmeink biztosan eltérnek.
Nézzünk egy példát:
3 ember, egy irodában dolgozik. Béla nagyon szeret bent lenni, számára nagyon kellemes és praktikus az iroda. Lajos utál bejárni. Számára rideg és sok minden nem megfelelő munkavégzéshez. Elemérnek teljesen mindegy hol van. Azt sem venné észre, ha az asztalán és a székén felül mindent kicserélnének, eltűnnének az emberek, vagy jelentősen nagyobb lenne a zaj. Elemér el van merülve a munkájában, és semmi más nem érdekli.
A 3 embernek teljesen más a valóságképe az irodáról. Ha megkérdezed őket és az elmesélésük alapján próbálod elképzelni az irodát, 3 különböző elképzelésed lesz. Béla és Lajos „reagál” a környezetére, ráadásul ellentétes érzelmekkel. Elemérnek, pedig nincs reakciója a környezetére, így az hatással sincs rá az iroda.
A fenti példában látjuk, hogy valóságunk egy eleme, milyen jelentős hatással lehet az életünkre. Béla élvezi a bentlétet, Lajos alig várja, hogy vége legyen a munkaidőnek. Ha ehhez még hozzávesszük az életünk összes további környezeti elemét, általunk érzékelt impulzusokat, híreket és ezekre mind van valamilyen reakciónk, akkor bizony könnyen belátjuk, hogy az életünkre ezek jelentős hatással vannak. Röviden, a valóságunk nagymértékben meghatározza az életünket. Az, hogy boldogok vagyunk, vagy kedvetlenek.
A nagy kérdés, hogy mi van Elemérrel.
Az Ő életét nem befolyásolja a valóság?
Elemér tudja mire van szüksége a munkájához, ennek megfelelően szűri a valóságot és csak azokkal a részekkel van kapcsolata, azokra reagál, ami valódi hatással van a feladata elvégzésére. Ha a székét vagy az asztalát elveszed, akkor keresni fog egy másikat. A többi nem érdekli.
Sokan úgy ítélnék meg Elemért, hogy érzelmileg szegényes, szociálisan érzéketlen, …. Szerintem pedig egyszerűen szűri a világot az elképzeléseinek megfelelően, nem hagyja, hogy lényegtelen dolgok hatással legyenek rá. Azért, mert így hatékony. Jobb Bélának vagy Lajosnak az érzelmi hullámvasúton? Az egyik függőségben van a munkahelyétől, szabadságra sem szeret járni, a másik meg frusztrált.
Mai ember egy információ cunamiban él, amiből mindent megpróbál befogadni, értelmezni, minősíteni. Olyan dolgoktól is függővé teszi az életét, ami nem is biztos, hogy igaz. Állandó reakcióban van, egyre nagyobb a valósága és végül információfüggővé válik, ami miatt gyakran célt téveszt és elveszti a lényeglátó képességét, nem megfelelően szűri az információkat. Megijeszti a csend, azonnal elfoglaltságot információt keres, ha megszokottnál kevesebb inger éri. Egy ismerősöm szerint az emberek többsége nem tud WC-re menni telefon nélkül. Ez nagyon fárasztó és nem vezet sehova. Olyannyira kártékony, hogy sokan már azt sem tudják mit akarnak, csak reakcióból reakcióba zuhanva kívülről várják a boldogságot. Pedig a boldogságunk abból fakad, ha tudjuk mit akarunk és azt látjuk, egyre közelebb vagyunk az eléréséhez.
Visszatérve az állításhoz:
A VALÓSÁG AZ, AMIRE REAGÁLSZ
A fenti gondolatokból számomra az következik,
– hogy kellenek célok, amikért teszünk, amiket el akarunk érni, és inspirál minket.
– a valóságunkat az alapján szelektáljuk, ami a céljaink szempontjából lényegesek, a többivel ne foglalkozzunk, azokra ne reagáljunk.
Ha így teszünk, szűkebb lesz ugyan a valóságunk, csak olyan dologok lesznek benne, amivel valóban van kapcsolatunk és van ráhatásunk. Ezáltal több időnk lesz, sikeresebbek lehetünk és ezáltal boldogabbak. Ebben a szelekcióban segíteni tud két kérdés: Van ennek a dolognak most ráhatása az életemre? Szükséges lehet, ez a céljaim eléréséhez?
Filozófus alkatú olvasóknak üzenem, hogy ennek az állításnak több mélyebb rétege van. El lehet jutni a teremtőképességünk gyökeréhez is, de ezen hétköznapi értelmezés alkalmazása nélkül nem lesz egyéb az egész, mint egy szellemi eszmefuttatás. Ezért, mindenkinek javaslom, kezdje a valóságát szűrni, csökkenteni a zajt és meghallani a saját belső hangját, gondolatait, majd az alapján cselekedni.
