A létünk értelme a feladatunkban rejlik
“A létünk értelme a feladatunk. “
Ez a mondat elgondolkodtatott. Számos olyan kérdést hozott elő belőlem, amelyekre ha nincsenek válaszaink, a nehézségek elkezdenek túlsúlyba kerülni az életünkben.
Ilyen kérések például: mi a létem értelme? Ha van értelme, akkor célja is van. Mi ez a cél? Elegendő, ha a céljaim a saját boldogságomat szolgálják, vagy túl kell mutassanak azon?
Ezt a cikket azoknak ajánlom, akiket foglalkoztat az életük értelmének megtalálása. Keveseknek adatik meg a világon, hogy egyértelműen tudják, mi az életük célja, mit kell tegyenek, és ez így normális. Az első lépés, hogy megtaláljuk az értelmet adó céljainkat, és ezután következik életünknek egy izgalmas és inspirált szakasza, a megvalósítás.
A cikkben sok kérdést teszek fel, amelyekre a válaszokat magadnak kell megadnod. Ehhez kívánok segítséget adni, mert szerintem boldog csak az az ember lehet, aki élete értelmének beteljesítésén és az ahhoz kapcsolódó célok megvalósításáért dolgozik nap mint nap.
Javaslom, hogy minden kérdésnél állj meg, és próbálj válaszokat adni magadnak!
Van értelme a létezésednek? Ha igen, akkor mi az?
Két fő világnézet létezik, ami meghatározza a választ erre a kérdésre:
Vannak, aki úgy gondolják, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Számukra a múltnak nincs nagy jelentősége, a jövőtől elvártaknak pedig még a saját életükben kell bekövetkezniük, lehetőleg minél hamarabb. Számukra az élet értelme annak élvezete. Létrehozni valamit, amit akarnak, amire büszkék lehetnek és lehetőleg mások elismerését is kiérdemlik vele. Az ő nézőpontjuk akkor mutat túl az életük idején, ha működik bennük egy morális iránytű, ami arra készteti őket, hogy lábnyomukban egy utódaik számára is élhető és jobb világot hagyjanak.
Mások úgy hiszik, földi életük csak egy állomás lelkük fejlődése szempontjából. Hiszik, hogy van olyan részük, ami tovább létezik, ezért nem mindegy, mit tesznek. Nekik is fontos az élvezet, az eredmények és a siker, de azok nem hoznak számukra teljes elégedettséget. Fontos kérdésnek tartják az élet értelmét. Vannak, akik a karmában hisznek, mások különböző hitvilágok iránymutatásait követik, azonban mindannyiuk életének fontos vezérfonala jobbá válni és jobb hellyé tenni a világot.
Bármelyik életfelfogással is rendelkezik valaki, ha magába néz, felismeri, hogy akkor tud igazán boldog lenni, ha olyan dologért tesz, ami túlmutat a saját érdekein, vágyain. Amikor öregeket hallgatunk mesélni, megfigyelhetjük, hogy felélénkül a tekintetük, amikor a történetben valaki valami jót tett másokért. Ezért is lehet gyanús, hogy az életünk értelmének valami olyanhoz van köze, ami másokról is szól, olyan értékképzés, ami túlmutat az egyéni érdekeinken.
Szóval ismét felteszem a kérdést: mi az életed értelme? Mik azok a lehetőségek az életedben, amik jóleső, meleg érzéssel töltenek el, amikor rájuk gondolsz akár a múltban, akár a feltételezett jövőben? Amelyekről úgy látod, jók neked, jók másoknak, jók most és jók később is. Ezek az események mindig hordozzák azt az információt, amire szükséged van az életed fő feladatának felismeréséhez. Ha ezt megtalálod, ne habozz! Küzdj érte, mert eléréséért megéri változni, dolgozni, elengedni kevésbé fontos más dolgokat!
Tényleg egy feladat az életünk értelme?
Nem elég csak élvezni, amit lehet és nem csinálni semmit?
Láttál már unatkozó boldog embert? Vagy olyat, akinek minden az ölébe hullott, nem kellett érte semmit tennie, nem is csinál semmit, mégis boldog? A média azt sulykolja, hogy a gazdagság minden problémádat megoldja – ha gazdag leszel, boldog leszel. Ennek érdekében dolgozz annyit, hogy mások még gazdagabbak legyenek. Ha a mélyére nézünk ennek, kiderül, hogy csak azok a gazdagságban élő emberek boldogok, akiknek van feladatuk, tevékenységük, ahol értékképző szerepük van. Szóval az unatkozni vágyók számára rossz hír: boldogság nem létezik magában, az mindig tevékenység következménye.
Mi a Te feladatod?
Ez fogós kérdés! A feladatot sokféleképpen lehet értelmezni. A leggyakoribb értelmezés szerint a feladat egy szakma. Ezt annyira komolyan veszi a társadalom, hogy legalább 12 éves tanulással készülünk rá, de értelmiségi szakmák esetén minimum 16 évig, hogy elkezdhessük csinálni. Sajnos ebben a folyamatban az emberek többsége elveszti érdeklődését a kiválasztott szakma iránt. Persze ettől még sokan megtalálhatják a szakmájukban az életük feladatát, aminek jele, hogy élvezik, fejlődnek benne, jó nekik és jó másoknak is.
Akinek ilyen szakmája van, az lehet, hogy már a helyén van.
Manapság kevesen találják meg ezt az érzést a munkájukban. Ennek legfőbb okai a mai szakmák többségében a túlszabályozottság, a szétdarabolt tevékenységek, a mennyiségi és nem minőségi célok, amikben nehéz felfedezni az értékteremtést, a munkánk eredményét.
Ha viszont nem szakma, akkor mi? Én tíz évig tévelyegtem ez a kérdés körül. Kerestem a nekem való szakmát, amíg rá nem jöttem, hogy én egy látásmód hordozója vagyok, ami működővé teszi a dolgokat, és nem az számít, mi a tevékenység vagy a cél és melyik cégnél. Vagyis lehet feladat az is, hogy valaki egy olyan minőséget, szemléletet, kisugárzást, hatást hordoz, ami sok helyen segítő. Az is lehetséges, hogy ez gyakori helyszínváltással jár, hogy mindenhova eljusson az a minőség. Olyan ez, mint egy fűszer az ételben: kevés kell belőle, de meghatározza az étel minőségét. Szerintem a világ erre tolódott el. Egyre több ember kezdi kiérezni munkájából a saját esszenciális értékét, azt, hogy ő miben jó, aminek a szakmák viszonylag kis teret engednek. Ők a munka többi részét azért viselik el, hogy az a kevés értékteremtés megmaradhasson az életükben. A mai társadalmi felépítés elavult a munka tekintetében, már szinte senkinek nem jó.
Te miben vagy jó?
Ha erre a kérdésre megtalálod a választ, kitágul a világ. Gyakran halljuk, hogy keressük a kihívásokat, tanuljunk és gyakoroljunk olyan dolgokat, amik nem mennek jól. Pedig egy gyerek is azt csinálja, amiben jó és amit szeret. Ha megkérdezik, mit szeret csinálni, mi megy neki jól, a válasz után azonnal megkapja: „Értem, de mi akarsz lenni?” A gyerek ilyenkor lefagy, mert nem érti a kérdést. A helyes kérdés ez lenne: „Ezt a képességedet hol tudod majd hasznosítani mások számára?”
Ezzel a kérdéssel tölts időt! Írd össze a válaszokat, még akkor is, ha elsőre olyanok jutnak eszedbe, amiket haszontalannak érzel, mint például a bevásárlólista fejben tartása. Az emberek többsége elfelejtkezik arról, amiben a legjobb, mert az természetes a számára.
Volt egy futó Amerikában, aki azt mondta magáról, hogy ő semmiben sem jó, semmihez nem ért. Amikor már többedszer fordult elő, hogy úgy futott el a rendőrök elől, hogy azok a közelébe sem tudtak érni, felfigyelt rá egy edző. Azt mondta neki, hogy ezzel pénzt is tudna keresni. A fiú az első versenyén rögtön győzött.
A képességeid az „életfeladatod” körvonalai, következtetéseket lehet levonni belőlük.
Mi érdekel?
Az érdeklődésed is sokat elárul a feladatodról. Olyanok vagyunk, mint a vas, amit azonnal mágnesként vonzani kezdenek azok a dolgok, amiknek szívesen részesei lennénk. Ezeket is érdemes összeírni és megpróbálni lecsupaszítani, megtalálni, melyek bennük azok az elemek, amik megvalósíthatóak a saját életünkben.
Remélem, segítettem! Engem mindig motivál, amikor valaki felismeri az életfeladatát és lehetősége van abban tevékenykedni. Annyi élet költözik belé, hogy szinte új ember lesz. Ha Te tudod az életfeladatodat, szívesen meghallgatom. Ha nem tudod még, szívesen segítek a keresésben!
