Etikus gazdaság

Az etikus gazdálkodások küldetése egy közösség számára értékteremtő, valós szükségleteket kiszolgáló termék, vagy szolgáltatás előállítása. Ezeket úgy valósítják meg, hogy minimálisan terhelik a környezetüket, maximum olyan mértékben használják fel földünk erőforrásait, amilyen mértékben képesek azok megújulni, és a nem megújuló alapanyagokat a legkisebb mértékben fogyasztják.

Ezzel egy hosszú távon fenntartható jövő megteremtéséhez járulnak hozzá.

A gazdaság etikussá válása egy tanulási feladat az emberiségnek. Ez nem egy kész modell. Minden iparágban, helytől és mérettől függően, más megoldásokat igényel, eltérő mértékben megvalósítható.

Az itt felsorolt alapelvek célja az iránymutatás, nem a korlátozás. Az emberi kreativitásnak ad teret és keretet, abban segít, hogy mit és hogyan valósítsunk meg. Az emberek lelkében kell éljen. Külső kényszerként nem érdemes alkalmazni, mert annak az eredménye egy torzulás, ami csak hazuggá és rosszabbá teszi a dolgokat. Ez jól látható a kikényszerített szabályozásoknál, mint például a környezetvédelem esetében, ahol a pusztítás folytatódik, csak máshol, nem látható módon, és mivel nem a szemünk előtt történik, nagyobb mértékben.

A vállalkozás tulajdonosainak az alapelvek alkalmazását nem rákényszeríteni kell a munkatársaikra, hanem segíteni ezek fontosságának felismerését. 

A leírtaknak megfelelően értelmezzük az alábbi alapelveket.

Tevékenységünkben mindegyik megvalósulására törekedjünk, ezek egyensúlyát keressük.

Alapelvek

1. Nem ártás elve

Döntéseink és cselekedeteink előtt mérlegeljük azok várható következményeit környezetünkre, társadalmunkra, emberekre, a jelenben, a közeli- és a távoli jövőben egyaránt. Ha úgy látjuk, hogy a következmények ártalmasak, akkor ne folytassuk a tevékenységet, vagy addig kísérletezzünk, amíg a negatív hatásokat kiküszöböljük. 

Tágítsuk ismereteinket, hogy tudjuk az általunk felhasznált anyagok előállításának körülményeit, tudjuk, hogyan és mire fogják felhasználni a termékeinket, mi történik vele az elévülés után.

A felelősségünk kiterjed  a tevékenységünk elő, és utóéletére is. Ennek figyelmen kívül hagyása, vagy nem tudása, nem mentesít a felelősség alól.

2. Egyszerűség

Az összetett, bonyolult folyamatok többségében a nem helyes gondolkodásunkra utal. Működtetésük nagyon energia és erőforrás igényesek. Az ok általában az, hogy nem tiszta a cél, vagy sok mindent akarunk egyszerre megvalósítani. 

Olyan, mint a kombinált bicska. Minden van benne, de semmire nem jó igazán.

3. Fenntarthatóság

A tevékenységünkhöz felhasznált erőforrásokat osszuk két csoportra: Megújuló, és nem megújuló erőforrások. 

A megújuló erőforrásokat csak olyan mértékben használjunk, amilyen mértékben meg tud újulni. Ha van rá lehetőségünk, tegyünk erőfeszítéseket arra, hogy a megújulási folyamatot támogassuk. Pl.: faanyag felhasználása mellett erdők telepítése.

A nem megújuló forrásokból, mint  például a bányászott alapanyagok, csak olyan mértékben használjunk, amennyire feltétlen szükséges.

A fenntarthatósági szempontokat jelenleg a gazdasági szereplők többsége úri passzióként kezeli, mert költsége van, pedig ami el tud fogyni, az el is fog fogyni. Mit teszünk majd, amikor nem lesz kőolaj, ivóvíz és termékeny termőföld? Erre a kérdésre jelenleg nincs válasz.

4. Mértékletesség

A mai  korszak egyik betegsége a kapzsiság, és mértéktelenség. Ennek következménye jelentős a lelki állapotunkra, és a környezetünkre egyaránt. 

A fő vezérelvünk az elégséges legyen.

Törekedjünk

  (a) valódi szükségletek kiszolgálására. Ne gyártsunk, szolgáltassunk, vagy vegyünk olyat, amire nincs valójába szükség, még ha igény van is rá.

  (b) ne csináljunk, és ne akarjunk semmiből többet, mint amennyire valóban szükség van, még ha vágyunk is rá valami okból.

5. Küldetésünk közösségi érdekeket szolgáljon

Ha a vállalkozásnak az elsődleges célja a nem valós értékteremtés, hanem a gazdasági siker és növekedés, nehezen tud etikus alapokon működni, mert a gazdasági növekedés, gyarapodás egy idő után nem összeegyeztethető a fenntarthatósággal, mértékletességgel és gyakran a nem ártás elvével sem.

Igazi elégedettséget és boldogságot csak egy közérdeket szolgáló eredmény tud adni.

6. Tartósság

Egy eszköz legyen tartós, hogy ne kelljen sűrűn cserélni, ezzel elkerülve a felesleges hulladék gyártást.

7. Átláthatóság

Az átlátható működés olyan mint egy háló, ami rengeteg mindenre jótékony hatással van. Többek között az egyének etikus viselkedésére, hatékonyságára, a pazarlás kiküszöbölésére, a hibák időben való észlelésére, és a folyamatos fejlődésre. Átláthatóság nélkül nincs etikus gazdálkodás, hiszen ha nem látjuk át, akkor megítélni sem tudjuk annak milyenségét.

8. Folyamatos fejlődés

A fejlődés egy általános emberi igény. Ha valaki nem fejlődik, nem tud tartósan boldog lenni. A fejlődésre a mai társadalmunkban elsősorban a munka területén van lehetőség, így a munkáltatónak kell arról gondoskodni, hogy minden munkatársának a munkakörében lehetősége legyen fejlődni.

A cél nem a tökéletesség, hanem a folyamatos törekvés arra, hogy jobb legyen az, amit és ahogy csinálunk.

9. Tudásmegosztás

A tudás megosztása a fejlődés hajtóereje. Törekedjünk arra, hogy tudásunk, tapasztalataink minél tágabb körben ismertek legyenek, ne őrízzük, hanem osszuk meg másokkal. Etikus módon működő iparágak, mint például a biotermelés, vagy a természetes alapanyagra épülő építőipar örömmel osztja meg tudását más cégekkel, és ennek eredménye egy dinamikus fejlődés.

10. Siker meghatározás és mérés

A vállalkozás küldetésének tükrében kell meghatározni a sikerkritériumokat. Ezeket kell figyelnünk és mérnünk. A pénz nem sikerkritérium, hanem szükséges alap a működéshez.

11. Adományozás

Minden jól működő szervezetnek van többlet nyeresége, ami nem szükséges a fenntartáshoz, sem a cég fejlesztéséhez. Ezek felhasználásáról érdemes előre dönteni.

Határozzuk meg annak mértékét, hogy a tisztességes megélhetést biztosító jövedelmünk feletti jövedelemrész hanyad részét adjuk át ajándék pénzként egy olyan terület támogatására, ami a társadalmi jól-lét megteremtését segíti.

Arra kell törekedjünk, hogy ezek a szempontok folyamatosan, egyre nagyobb mértékben épüljenek be a döntéseinkbe, cselekedeteinkbe, folyamatainkba. Ha ez tesszük, akkor már elmondhatjuk magunkról, hogy etikus gazdaságot építünk.

Jegyzet az etikus alapelvek margójára 

Ha a vállalkozás küldetését és alapelveit kitűzzük cégünk „zászlójára”, akkor ez toborzóként fog működni. Olyan emberek fognak jelentkezni munkavállalónak, beszállítónak, akik azonosultak a leírtakkal, vonzó számukra a megközelítés. Sőt, az azonos értékrendű ügyfelek is felénk fognak fordulni, minket fognak keresni. Így létrejön egy új pálya a gazdaságban, ami a mi pályánk, így nem kell versenyeznünk más értékrend alapján működő vállalkozással, hanem együttműködésben lehet fejlődni az azonosan gondolkodó emberekkel, cégekkel.

Tisztán látszik, hogy a világgazdaságot meghatározó gazdasági modell, nem fenntartható. Ha így folytatjuk, rövid időn belül élhetetlen lesz a világ az emberiség számára, és olyan károkat okozunk, aminek negatív következményei nem visszafordíthatók.

Ennek fő oka az etika hiánya a gazdaságban, ami kihat a társadalmunkra is.

A folyamatos profit növelési igény következménye a bolygó nyersanyagainak, természetes erőforrásainak olyan mértékű felhasználása, ami nem tud már megújulni, és a közeli jövőben nem lesz már elegendő. Igaz ez a termőföldekre, bányászott nyersanyagokra, és a természet által adott minden terményre. A feldolgozó iparnak olyan negatív környezeti hatása van, ami tovább rombolja a föld regenerálódási, megújulási képességét, és ezzel minden élő számára is élhetetlen környezetet hoz létre.

A megoldás nem várható sem politikai, sem a gazdasági hatalom szereplőitől, hiszen számukra a jelenlegi működés előnyös, ők hozták létre, ez biztosítja a hatalmukat, és mint tudjuk: „Egy problémát nem lehet megoldani a tudatosságnak azon a szintjén, amely magát a problémát megteremtette”. (Albert Einstein)
Célom, hogy a kis- és középvállalkozások működésében egyre nagyobb szerepet töltsön be az etikus gazdálkodás. Ha egyre több etikus vállalkozás lesz, és ezzel párhuzamosan növekszik az etikus fogyasztók száma, akkor ennek már érdemi hatása tud lenni a negatív folyamatok lassítására. Ha csak a szűk környezetünkre, településünkre vagyunk jó hatással, már akkor is megéri.
Sokan úgy gondolják, hogy az etikus gazdálkodás drága, és csak nonprofit szervezetek számára elfogadható. Ez nem igaz, és sok bizonyíték is van rá, amiket összegyűjtök, és ezen az oldalon meg fogok osztani. Csak hogy egyet említsek a nagyok közül: Patagoniai (https://eu.patagonia.com/gb/en/home/).

Sokan éreznek kilátástalanságot ezen a téren, úgy gondolják, hogy amit ők tenni tudnak az csepp a tengerben, változást nem tud okozni. Nekik szól az alábbi idézet:

Gustav Meyrink – A Zöld Arc

„Sokan nevetnek, ha valaki azt mondja az emberiség átalakítására törekszik. Igazuk van, de nem egészen. Mert elfelejtik, hogy tökéletesen elég, ha gyökeréig csak egyetlen ember átalakul. Az ő műve, az sosem múlhat el. Akár ismeri azt a világ, akár nem. Az ilyen ember lyukat hasított a világrend érzékeny ponyváján, s az nem nő többet össze.  Akár mindjárt veszik észre az emberek, akár 1 millió esztendő után. Ami egyszer a való jelenségbe beleszületett, az soha többet el nem tűnhet. Az én célom, az látod, nem más, csak az, hogy lyukat hasítsak abban a hálóban, amibe belegabalyodott az emberiség. Rést akarok vágni rajta, de nem úgy, hogy kiállok az utcára és prédikálok, hanem úgy, hogy a láncot saját testemről leszakítom.“

Engem ez éltet, vigasztal, amikor magam körül széttekintve reménytelennek látom a változást.

Az Etika egy olyan fogalom, ami akkor kerül elő, amikor valamit helyesnek, vagy helytelennek tartunk. Arra a kérdésre, hogy miért helyes, vagy helytelen, szinte mindenki más választ ad, de mégis van egy helyességi és helytelenségi „normatár”, amiben az emberek többsége egyetért, sokszor öntudatlanul követ.

Az etika az emberi cselekedeteket irányító erkölcsi értékek és társadalmi normák rendszerezése. Ezek ismerete és tudatosítása az egyik legfontosabb feladata a társadalmi együttélésnek.

Etikus gazdálkodás azt jelenti, hogy döntéseink és cselekedeteink előtt mérlegeljük azok várható következményeit környezetünkre, társadalmunkra, a jelenben, a közeli- és a távoli jövőben egyaránt. Ha úgy látjuk, hogy a következmények ártalmasak, akkor nem folytatjuk a tevékenységet, vagy addig kísérletezünk, amíg a negatív hatásokat kiküszöböljük.

A mérlegeléshez szükség van ismeretekre és alapelvekre, amik betartása fontos számunkra, társadalmunk számára egyaránt. Ezeket ki kell alakítani, meg kell fogalmazni a gazdaság területén, és általánosan elfogadott irányelvekké kell tenni.