Hova lett a szándék, hogy jobb emberekké váljunk?
Az elmúlt pár ezer évben a vallások határozták meg az elképzeléseket arról, mi tekinthető helyesnek és mi nem. Ebből merítettette az emberiség azokat a fogalmakat, hogy mit jelent jó embernek lenni és hogyan válhatunk jobbá. Az ember fő motivációja valamilyen isteni értékrendnek való megfelelés volt, hogy ezzel elősegítse egy földi élet utáni jobb sorsát.
Mi jelenti azt, hogy jó ember? Vagy hogyan válhatunk jobb emberré?
Erre nincs egyetemesen elfogadott meghatározás, ezért csak a saját elképzelésemet tudom megosztani. Számomra a jó ember az, aki belső indíttatásból úgy viszonyul környezetéhez, és úgy cselekszik, hogy azzal ne ártson, sőt, lehetőleg boldogabbá tegyen másokat. Ez a belső hajtóerő elég erős ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyen, és akár a saját kényelmét vagy vágyait is háttérbe szorítsa. Jobb emberré válni annyit jelent, hogy valaki egyre több életterületen és tevékenységben alkalmazza ezt a hozzáállást.
E hozzáállás tekintetében jelentős változást hozott az elmúlt száz év. Az egyházak befolyása csökkent, a vallások és a túlvilági életbe vetett hit hétköznapokban való hatása elhalványult. Ma már sok ember fókuszában saját boldogsága, örömei és annak mielőbbi elérése áll. Az “egyszer élünk” gondolkodásmód mindent áthat. Ez azokra is igaz, akik valamilyen istenben vagy túlvilágban hisznek, de hitük iránymutatásait nem sikerült a hétköznapjaikba integrálni, mert minden figyelmüket a külső elvárásoknak való megfelelés köti le.
Mi a következménye ennek a változásnak?
Ha valaki csak a rövid földi életére koncentrál, és a magasztosabb morális értékrenden való elmélkedés csak egy hétvégi, lelkiismeret megnyugtató program, az a rövidtávú célok oltárán feláldozza a saját lelki fejlődését, azaz a jobb emberré válás lehetőségét. A lelki fejlődés olyan, mint egy szekér, amit egy hegyre tolunk fel: megállni nem lehet vele, mert akkor visszagurul, és az eddigi eredményeink is elévülnek. Ennek lett a következménye a társadalmi morál romlása, amit egyre szigorodó szabályozásokkal próbálnak fentartani, sikertelenül. A szabályok korlátozzák az etikusan gondolkodó emberek szabadságát, míg azok, akik miatt létrehozták őket, nevetve átlépnek rajtuk.
Az emberiség jelenlegi összetett válságának gyökere abban rejlik, hogy sokan elvesztették az etikai gondolkodás és az erkölcsi normák iránti elkötelezettségüket, valamint azt a törekvést, hogy életüket ezek alapján alakítsák, és folyamatosan jobb emberekké váljanak. Legtöbbek számára az elsődleges cél a „túlélés” lett, jövőkép nélkül, a gyorsan elérhető élvezetek kerültek fókuszba. Ez a mentalitás azonban egyre közelebb húzza az emberiséget a katasztrófa felé. Ez ugyan globális probléma, de mindannyian tudunk tenni ellene.
Mit tehetünk?
Olyan korban élünk, ahol „mindenki azt csinál, amit akar”, ugyanakkor olyan keretek között élünk, ahol „senki sem azt csinálja, amit akar”. Ebből a paradoxon helyzetből társadalmi mozgalom által nem tudunk kilépni, már csak azért sem, mert a jelenlegi vezetők és hatalomgyakorlók érdekei ellentétesek. Az emberek többsége érzelmeik által rángatva éli életét, érzékenyen reagál az aktuális hírekre és eseményekre, amelyek többsége félelemmel van tele. A félelem beszűkíti látókörünket, megakadályozva a körültekintő döntéshozatalt, és a jövőkép elvesztéséhez vezet.
Ez a helyzet csak egyénileg oldható fel. El kell engedni a félelmeket, és nem szabad reagálni a sajtó által közvetített problémákra, amelyek többségének nincs közvetlen hatása életünkre, aminek van, azokkal szemben pedig tehetetlenek vagyunk, és bekövetkezésük ideje pedig ismeretlen.
A másik fontos elem, hogy fel kell ismerni, hogy a boldogság nem cél, hanem a helyes cselekedeteinkből fakadó jóérzések következménye. Már csak ezért is érdemes lehet a helyes cselekedetekre törekedni. Ebből a hozzáállásból tud egy egyéni jövőkép kibontakozni, kitisztul, hogy mit szeretnénk szívünk szerint tenni és elérni, ami nem csak számunkra, hanem mások számára is jó. Olyan dolgok tudnak megszületni bennünk, ami jó most és később is, és nem jár jelentős negatív következményekkel az emberiség jövőjére nézve.
Azok számára, akik hisznek a lélek egyfajta halhatatlanságában, könnyebb ezen az úton járni, mert számukra a halál csupán egy állomás. Még akkor is, ha sokszor félelmetesnek tűnő átjáróként tekintenek rá. A hívő emberek hitük tanításaiból ismerik azokat a belső értékeket, amelyeket fejleszteniük kell, hogy a mennyországba jussanak, ne teremtsenek negatív karmát a következő életükre, vagy megvilágosodva hagyják el a földi életet. Mindenki saját hitének megfelelően.
Azok számára, akik úgy hiszik, hogy halálukkal minden részük megszűnik létezni, nehezebb a dolguk. Számukra a lemondások és áldozatok, amelyeket egy másik ember vagy a közösség javáért hoznak, nem ígérnek „túlvilági jutalmat”; ezek az erőfeszítések nem szólnak többről, mint a másoknak nyújtott örömről. Egyrészt ez nehezebbé teheti az ilyen jellegű cselekedeteket – különösen, ha ezek nem találnak viszonzásra, vagy nem találkoznak mások hálájával. Másrészt azonban erőteljesebb fejlődést tesz lehetővé, mivel a jócselekedetek kizárólag a helyesnek tartott belső meggyőződésből erednek. Ez a hozzáállás, a túlvilági hit hiányában, számomra nagyobb elismerést érdemel, mint a hívő ember jócselekedetei, mivel teljesen mentes az önzéstől. Ugyanakkor ennek az útnak van egy nagy kísértése: hogy az ember saját élvezetei kiszolgálásának éljen, hiszen életvitelének nincsenek számára negatív jövőbeli következményei.
Sokan manapság ezzel az utóbbi szemlélettel élnek; nem törekednek jobb emberré válni, csak arra vágynak, hogy békén hagyják őket, és minél több örömteli, boldog pillanatban legyen részük. Az életvitelük rövidtávú következményeivel sem foglalkoznak, nemhogy azzal, hogy mi lesz 10 év múlva.
Te legyél egy olyan ember, aki elengedi az elénk vetített negatív világképet, jövőképet és úgy él és cselekszik, ahogy az helyes, és ebben igyekszik fejlődni. Az egyéni tettek, amik jobbá teszik a világot, adnak esélyt az emberiségnek, és így a legzordabb külső körülmények között is boldogok tudunk lenni.
Lábjegyzet:
Az erkölcs és az etika szorosan összefügg, de fontos őket megkülönböztetni.
Erkölcs
Az “erkölcs” szó az egyéni, vagy csoport által elfogadott normákra, szokásokra és hiedelmekre utal, amelyek meghatározzák, hogy mi a helyes, és mi a helytelen egy adott közösségen vagy társadalmon belül.
Etika
Az “etika” egy filozófiai ág, amely a helyes viselkedés alapelveit vizsgálja. Foglalkozik azzal, hogy az emberek hogyan dönthetnek helyesen vagy helytelenül, és mi alapján ítélhető meg egy cselekedet erkölcsi értéke. Normákat határoz meg, amelyek alkalmazhatók különböző helyzetekben és körülmények között. Célja, hogy iránymutatást nyújtson az erkölcsi dilemmák megoldásához, és segítsen az embereknek és szervezeteknek a helyes döntések meghozatalában.
