A káoszból kivezető út nem egy gyenge pálya
Egy olyan világban élünk, ahol mindenre van példa, és az ellenkezőjére is. Rengeteg információ áll rendelkezésünkre, de sok benne a hazugság, és nem tudjuk eldönteni, mi igaz és mi nem. A mesterséges intelligenciára épülő eszközök révén már egy fénykép vagy videó is lehet teljes átverés. Ráadásul az AI működésének jellemzője, hogy nem tesz különbséget igazság és hazugság között. Követjük a trendeket, de azok már ritkán hozzák az elvárt eredményt.
Mit lehet ezzel kezdeni? Kell egyáltalán kezdeni vele valamit? Ha nem, akkor mi alapján tájékozódjunk, hozzunk döntéseket?
Változik a korszellem, amit nagyon nehezen visel az emberiség. Eddig minden iránymutatást kívülről kaptunk. Másoktól tanultunk, másokat másoltunk, és ez volt a természetes, de ez mára már nem működőképes. Hitelüket vesztették az eddigi vezetőink, oktatóink, nincs kire felnézni, a képernyőn látható hírességek (celebek), abból csinálnak hírnevet, hogyan tudják a színvonalat még lejjebb vinni.
Én úgy gondolom, hogy radikális változásra van szüksége minden embernek, ha más eredményt akar elérni, mint eddig. Egy változás csak belülről tud elindulni, mert a külső káoszra való figyelem csak a bizonytalanságot növeli. Szükséges megállni, átgondolni, mit, hogyan és miért szeretnénk csinálni. Senki ne kapkodja el a választ, mert a reflex reakciókból nem születnek felismerések. Az eddigi válaszaink általában arra épültek, hogy mit szoktunk meg, mit ismerünk, tartottunk normálisnak és lehetségesnek, mit csinál a többség, és milyen egyéni lehetőségeink vannak. Ha te szívesen változtatnál az életeden, vállalkozásod működésén és eredményein, akkor szakadj el egy kicsit ettől rutintól, dőlj hátra, mintha eldöntötted volna, hogy elengeded az eddig működésed, és új életet kezdesz. Ne törődj a kételyekkel, félelmekkel, azzal, hogy mire van lehetőséged, mennyi pénzre van szükséged, ezekkel majd később is foglalkozhatsz. Egyszerűen tedd fel a kérdéseket magadnak és várd a választ, ami nem a meglévő gondolataidból fog érkezni, hanem inkább valami váratlan sugallatként: mit szeretnék csinálni, hogyan és miért. Ezen a ponton szokták sokan elveszteni a türelmüket. Általában 5-10 másodpercet várnak, és ha nem jött a válasz, visszatérnek megszokott gondolataikhoz, aminek eredménye már unalomig ismert.
A káosz mindig lehetőségeket is hoz, csak az út nem egy kikövezett ösvény. Akik el mernek ebben a zavaros helyzetben indulni a szívük által választott irányba, gyorsabban képesek célt érni, mint az 5 évvel ezelőtti stabil társadalmi keretek között.
Merésznek tűnhet egy őszinte hangot megütni marketingben, eltérni a szolgáltatási trendektől, vagy a megszokottól eltérő termékekkel előállni. Ha belegondolunk, akkor azt is könnyű belátni, hogy nincs más választásunk, ha nem akarjuk tovább csinálni az eddigi küzdelmes életet, egyre inkább belefáradva.
A katasztrófáknak 3 fontos következményét figyelték meg:
1. Az emberek többsége megnyugszik a katasztrófa után. Addig féltette az eddigi életét, most már nem kell, hiszen minden elveszett. Vesztesek nyugalmával néz a lehetőségei felé. Ez jellemző a többségre, még akkor is, ha a média mindig azokra fókuszál, akik mentálisan összeomlottak. A sajtó számára csak a tragédiának van hírértéke.
2. Megjelenik a kreativitás a gondolkodásban. Miből mit lehet csinálni. Nincs puffogás, elégedetlenkedés, csak ötletek és alkotás. Cselekedetek a jelen helyzet elfogadásából indulnak és minden kis sikernek örülni tudnak.
3. A versengést, az együttműködés és egymás önzetlen segítése váltja fel.
Megkérdezted már magadtól, hogy ehhez a hozzáálláshoz miért kell egy tragédia? Miért nem tud ez lenni az alap működési modell?
Én úgy gondolom, hogy ehhez nem kell más, mint elengedni a ragaszkodásainkat, a hasonlítgatást (ki jobb, ki rosszabb nálam), félelmeinket, ítéleteket és elkezdeni a belső intuicióinkat követni, azt csinálni amit szeretnénk, úgy ahogy helyesnek tartjuk.
Tudom, hogy az eddig leírtak nem adtak túl sok megfogható támpontot, mivel nem kapható kapszulás kiszerelésben a változás. A szemléletváltáshoz vagy egy tragédia kell, vagy egy tudatos döntés, hogy egy ismeretlen útra lépek, ahol nem tudom mi a várható eredmény. A tudatos döntés amellett, hogy a megérzéseimet, intuicióimat és értékrendemet követem akkor is, ha minden körülmény és eddigi tapasztalatom az ellenkezőjét sugallja. Akkor is ezen az úton megyek tovább, ha közben tele vagyok félelemmel és minden ismerősöm azt szajkózza, hogy menj a postára dolgozni, mert az egy nyugdíjas állás.
DE ÉN NEM MEGÚSZNI AKAROM AZ ÉLETET, HANEM ÉLNI.
Sok pozitív példát tudnék a leírtakra hozni, de nem teszem, mert a többség válasza az lenne rá, hogy az én helyezem teljesen más.
Én csak arra kérlek, hogy szentelj rá időt, hogy megválaszold magadnak ezt a 3 kérdést:
Mit szeretnél csinálni, hogyan és miért.
Van, amikor a kérdésre azonnali kész választ kapsz, de nem ritka az sem, hogy olyan élmények jutnak eszedbe, ahol úgy érezted, a helyeden vagy. Ebben az esetben csak azokat a jellemzőket tudod felsorolni, amelyek az adott élmények kapcsán meghatározóak voltak, mint például közösségi együttlét, mások segítése, természettel való kapcsolat, szabad döntési lehetőség, vagy valamilyen kézzel készített alkotás. Ezek az elemek bármilyen munkát is választasz, fontos, hogy részét képezzék. Jó megoldás, ha felidézzük az elmúlt évtizedek pozitív élményeit, majd összeírjuk, melyek voltak azok a jellemzők, amelyek kiemelkedően fontosak számunkra. Az eredmény egy ellenőrző lista, amelyet úgy érdemes használni, hogy döntés előtt átnézzük, hány százalékát tartalmazza az új feladat a listának. Ha legalább 60%-át, akkor érdemes megpróbálni, ha ennél kevesebbet, akkor már nem biztos.
Ha ehhez jól jön egy beszélgetőpartner, aki segít levágni a menekülő tévutakat, rávilágítani a vakfoltokra, akkor hívjál, mert vannak dolgok, amik kívülről jobban látszanak.
