Te hogy állsz a kiégéssel?
Manapság egyre többen küzdenek a munkájuk során a kiégés érzésével. Ma már ez a probléma nem válogat a helyszínek vagy munkakörök tekintetében, hiszen multinacionális vállalatoknál, állami intézményekben dolgozóknál, és saját cégeket vezető tulajdonosoknál is gyakran előfordul.
Mi állhat a jelenség hátterében, és mit lehet tenni a megoldás érdekében
Az emberi kiégés számos tényező kombinációjának eredményeként alakulhat ki, ezért nem lehet egyetlen egy okra visszavezetni. Az emberi kiégés többnyire munkahelyi környezetben és stresszhelyzetekben fordul elő, és az alábbi tényezők közre játszhatnak:
– Túlzott munkaterhelés
– Ha nem kapsz elég támogatást a munkahelyeden, szinte mindig magadra maradsz a feladataiddal, nincs lehetőséged megosztani, delegálni, vagy legalább megbeszélni másokkal a gondjaidat. Csak az elvárásokkal találkozol, elismeréssel, támogatással ritkán.
– Nincs tere a fejlődésnek, a kreativitásnak. Nagyon szűk a mozgástered abban, hogy mit, hogyan, és mikor csinálsz.
– Sok a munkahelyi konfliktus, illetve a stresszforrás,
– Alig marad magánéleted, és amikor volna rá idő, akkor is még a munkahelyi feszültségek dolgoznak benned.
– Túlzott elvárások vannak veled szemben. Ezek lehetnek külsők, de belső elvárások is, amit magaddal szemben támasztasz.
– Értelmetlennek látod a munkádat.
Egy kiégés szélén álló ember az életét egy reménytelen mókuskerékben való futásként éli meg, ahol nincs változás, és hiába növeli a tempót, csak egyre gyorsabb és kilátástalanabb lesz a helyzet. Addig tekeri, amíg még él a remény, hogy ennek egyszer vége lesz, de ha ezt a reményt elveszti, akkor egyszerűen kimerül, kidől és nincs ereje felállni.
A kiégés folyamatát három szakaszra oszthatjuk:
1. Kiégés kezdeti stádiuma: Ebben a szakaszban az ember rádöbben, hogy elvesztette a motivációját a munkájával kapcsolatban, és ez már több hónapja tart. Egyre több a kompenzáció, önjutalmazás és kárpótlási elvárás az elvégzett munkáért. “Legalább jól fizesség meg”. Ilyenkor még van lehetőség munkahelyi környezeti változtatásokkal megakadályozni a kiégést. Fontos, hogy az esetleges okokat felismerjük, és változtassunk rajtuk. Az is előfordul, hogy a munkakör, vagy munkahely váltás segít. Ebben a szakaszban még úgy látjuk, hogy van remény, hogy ez csak átmeneti állapot, amit meg lehet változtatni.
2. Kiégés végstádiuma: Ebben a szakaszban elveszítjük a hitet a változásban. Elutasítjuk a segítséget, és még másokat is lehúzunk magunkkal ebbe a demoralizáló állapotba. Még akkor sem változik az életünk, ha az ideális munkát kapjuk meg. Ebben a szakaszban már ritkán fogadunk el kívülről érkező segítséget. Az érzelmi burok körülöttünk olyan erős, hogy ami átjut rajta, torzul. Ebben a szakaszban szakember segíthet, de először fel kell ismernünk a helyzetet, és meg kell találnunk a motivációt a kilábaláshoz. Gyakran szükséges a környezetváltozás is.
3. Kiégtél. Ekkor már az érzelmi burok körülöttünk olyan erős, hogy nem jut át rajta semmi és senki. Védekezés képpen elfojtjuk az érzelmeinket, semmi nem érdekel minket. Vagy nem csinálunk semmit, vagy biorobot módjára végezzük a munkánk. Ebből az állapotból már csak egy kiút van, ha az agyunk újraindul, megszűnnek a gondolataink egy rövid időre, elengedjük az identitásunkat, nem törődünk azzal kik vagyunk és mások kinek tartanak minket. Egyszerűen vagyunk, és ezen a pillanaton keresztül újászületünk egy gyermeki kíváncsisággal, minden eddigit elengedve az életünkből, újrakezdjük. Hogyan érhetjük el ezt az állapotot, azt nem tudom. Az elengedés és az Isteni gondviselés fontos szerepet játszik ebben.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti stádiumok között nincs folyamatos átmenet, hanem olyan, mintha egy kapcsolót állítanánk át, ezért lényeges, hogy ne halogassuk a megoldáskeresést bármelyik szakaszban is legyünk.
Térjünk át a megoldásokra
Szerintem amikor az okokat vizsgáljuk, többségében a tünetekkel foglalkozunk, ami rövid távon lehet megoldás, de hosszú távon nem fenntartható. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a jelenlegi tevékenységeink valóban motiválnak-e bennünket.
A motiváció olyan külső tényező, amely serkent minket egy adott cselekedetre, ami inspirál minket. Az inspiráció egy öntudatlan motor bennünk, ami akkor működik, amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyekben hasznosnak érezzük magunkat, és amelyek összhangban vannak az értékrendünkkel. Fellengzősen mondva, szinkronban van az életfeladatunkkal.
Meglátásom szerint a kulcs kérdés a kiégés elkerülésére, hogy azzal foglalkozol-e többségében, ami inspirálttá tesz. A munkakörök többsége úgy van ma már összeállítva, hogy vannak benne olyan feladatok, amik közel állnak hozzád, és vannak, amikre azt mondják, hogy ez a munkakörrel jár és el kell fogadnod. A probléma az, amikor a második csoport kezd túlsúlyba kerülni. Ezt még fokozza, amikor a Te szempontodból a másodlagos feladatoknak nagyobb a prioritása. Például egy ügyvezetőnél a hatósági, jogszabályi, könyvelési feladatok kerülnek túlsúlyba a cégépítés helyett.
Hogyan tudsz ebből kimászni?
1. feladat: Fedezd fel és tudatosítsd, hogy mely feladatok tesznek inspirálttá, és miket élsz meg nyűgként. Próbáld felismerni, hogy a számodra örömteli feladatok milyen értékek megteremtése felé visznek. Ez tud segíteni abban, hogy tudatosítsd az értékrended, amivel nincs értelme szembe menni, úgy is kiharcolja magának a teret, ha máshogy nem, ellehetetlenít, erőtlenné tesz. Ne csak végig gondold ezt, írd is le ezeket 2 csoportba.
2. Ha azt érzed, hogy nincs a munkakörödben már elég olyan feladat, ami igazán motivál, akkor komolyan el kell gondolkodni a váltáson, még akkor is, ha ügyvezető, vagy tulajdonos vagy. Már egyszer felépítettél egy vállalkozást, másodszorra már könnyebb lesz egy újat építeni ha inspirált vagy. Nem kell eldobni a régit, csak átadni olyanoknak, akiknek ez örömteli lehetőség.
3. feladat: Ha találtál még elég motiváló feladatot a munkádban, akkor a körülményekért felelős kollégákkal, vagy azokkal a munkatársakkal, akiknek át tudsz adni feladatokat, egyeztess a feladatok átcsoportosításáról, a prioritások megváltoztatásáról. Ha ez nem vezet eredményre, akkor új munkakört, vagy munkahelyet kell keresned.
4. Gyakori eset, hogy a helytelen prioritásokat magunk állítjuk fel, és nem kívülről kapjuk. Hogy miért, az jó kérdés. Általában van mögötte egy aggódás, hogy mi lesz, ha azt csináljuk korlátok nélkül, amit szeretnénk, de nem lesz eredménye. Kudarcot vallunk. Ezért inkább a halogatást választjuk, más feladatokat teszünk előtérbe. Erre csak egy megoldás van, ha felismerjük, hogy ha meg sem próbáljuk, akkor biztos a kudarc.
5. feladat: Erőltesd magadra a helyes prioritásokat. Mindig tedd előrébb a motiváló feladatokat, mint a többit. Soha ne legyen olyan napod, amikor nem foglalkozol a számodra fontos dolgokkal. A “takarító napok” – amikor azokat a feladatokat végzed, amiket nem szeretsz – nem hoznak feltétlen megoldást. Inkább oszd szét olyan csomagokra, ami mellett beleférnek a számodra kedves feladatok is.
Egy olyan felgyorsult világban élünk, amikor folyamatos változásra vagyunk kényszerülve. Ezért ezek a válságos pillanatok, szinte senki számára nem elkerülhetők, ezért mindenkinek meg kell tanulni ezeket kezelni.
