Növekedés nélküli van fejlődés?
A folyamatos növekedés fősodratú közgazdaságtani alaptétel, a kapitalizmus fő mozgatórugója. Úgy hiszik, hogy folyamatosan növekedni kell, mert enélkül nem működik a gazdaság, és a társadalom sem. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy minden növekedésnek megvan a józan ideje és mértéke, egyébként káros, garantált katasztrófát idéz elő.
Te feltetted már magadnak a kérdést cégtulajdonosként, hogy mekkora a Te vállalkozásodnak az optimális mérete, mikor nem szabad már engedni a növekedést?
Az általam látott vállalkozások többségében ez a kérdés nem, vagy csak későn vetődik fel. Általában akkor kérdőjelezik meg a méret megfelelőségét, amikor már egy ideje teherként éli meg a tulajdonos a vállalkozása működtetését, és látja, hogy ez nem csak egy átmeneti nehézség. Úgy érzi, hogy sokmindent meg kell változtatni, az eddigi módszerekkel már nem menedzselhető a vállalkozás. Ekkor kezdődik általában a szervezeti átalakítás, ahol az emberközpontúságról és az önkéntes együttműködésről a folyamatokra kerül át a hangsúly, és azok, akik régen szerettek ebben a cégben dolgozni, elvesztik a lelkesedésüket. Erre szokták mondani a “szakértők”, hogy ez az átalakulás része, nincs más választás, mert a fejlődést nem akadályozhatja egyik munkatárs lelkiállapota sem. De hiszen nem is a fejlődés a kérdés, hanem a növekedés!!! Miért húznak sokan egyenlőségjelet a növekedés és a fejlődés között? Ebben az időszakban egy szokásos jelenség, amikor a tulajdonos elkezd távolodni érzelmileg a vállalkozásától, szinte menekül az operatív vezetésből. Egyre inkább csak egy gazdasági vállalkozásként tekint rá, aminek az elsődleges – de gyakran egyetlen – célja a korlátlan profitnövekedés. És a profitnál is az a normális, hogy korlátlanul nőhet?
Magyarországi vállalkozások többsége a növekedésre menekülési stratégiaként tekint, az aktuális nehézségek megoldásaként. A tapasztalat viszont az, hogy a működési nehézségek és az anyagi problémák a cég növekedésével csak szaporodnak, ha az nem megfelelő előkészítéssel történik.
Hogy látom én a helyes növekedés és fejlődés ritmusát egy vállalkozásnál?
A helyes tanulás a megfigyelésen alapul, ahol a látottak és a saját gondolatok által születik meg a saját elképzelésünk, megértésünk. Ha egy értelmezést készen kapunk egy tankönyvből, és szigorúan az abban leírtakat alkalmazzuk, abban csak akkor tudunk fejlődni, ha valami bukatóba futunk, ami rákényszerit a saját megértés és tapasztalás megszerzésére. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs értelme szakkönyveket olvasni, hanem egyszerűen csak tekintsünk úgy a tanulmányokra, mint egy lehetséges értelmezésére a világnak, amiből az igaznak érzett részek beépíthetők saját világképünkbe, de azzal a fenntartással, hogy annak igaz voltáról majd később meggyőződünk.
Úgy gondolom, hogy az élővilágban mindig felfedezhető egy helyes működési modell, ami több ezer éven át bizonyított, nem szabad önteltséggel legyinteni ezekre a mintákra.
Nézzük meg az állatvilágban lévő állatok növekedését és fejlődését, nekik mi vált be.
Egy élőlény fejlődésének ciklusa: a növekedés – fejlődés – stabilizáció + erősödés, ami a végére érve újra ismétlődik. Amikor eléri optimális méretét egy állat, amit a környezeti adottságok határoznak meg, mint a táplálék mennyisége, a rendelkezésre álló tér, az időjárási körülmények, és még sok apróság, ami az élőlény életére hatással lehet, nem növekszik tovább, hanem a fejlődés és stabilizáció rövid ciklusra tér át.
Ez a természetes ciklus egy vállalkozásra vetítve a következőképpen alakul:
- 1. lépés alapítás azaz a születés (növekedés): A vállalkozás jellegétől függően azt a minimális létszámot, anyagi bázist, eszközkészletet kell biztosítani, amivel már el lehet indulni. Enélkül nem érdemes belekezdeni, mert nem életképes egy vállalkozás, az első pillanattól kezdve hosszú szenvedésekkel jár.
- 2. lépés működés beindítása (fejlődés): Általában a munkatársak lelkes együttműködése jellemzi ezt a szakasz, ahol fejlődnek a készségek, eszközhasználatok, egyre több folyamat letisztul, a hibák kikopnak a működésből és kialakul egy optimális működés. Ebben a szakaszban van némi növekedés, de ez nem igényel további munkaerő bevonását, vagy anyagi finanszírozást a meglévő szervezet, és az erőforrások felhasználásával képes egyere több eredményre a vállalkozás.
- 3. szakasz megerősődés: a 2. szakaszban kialakult működésnek köszönhetően egyre hatékonyabb és eredményesebb a vállalkozás. Már nincsenek kétségek abban, hogy jól tudják csinálni, mindenki kiegyensúlyozottan végzi a feladatát. Tudatosítjuk a fejlődésünk kapcsán kialakult tudásunkat, folyamatokká alakítjuk, dokumentáljuk, átadjuk az új munkatársaknak. Növekszik a termelés minősége, mennyisége és a szolgáltatások színvonala, egyre nagyobb keresletet tudunk kielégíteni.
- 4. szakasz döntés, felkészülés: fejlődés vagy növekedés legyen a következő lépés. Ez egy fontos elemzési szakasz, amit a természet egyszerűen automatikusan leszabályoz, de emberként, vállalkozóként ennek a döntése a mi kezünkben van. Mai korban talán ez a legnehezebb kérdés, mert egyszerre él bennünk a növekedési és gyarapodási vágy, és józan kétség, hogy nem biztos, hogy ebben a töredezett jövőképpel rendelkező világban, ahol az erőforrásaink a mi életünkben már hiánygazdaságot fognak eredményezni, szabad növekedni.
Én úgy gondolom, ez a kérdés ma már nem lehet tisztán egyéni gazdasági döntés, komplexebben kell a tevékenységünk környezetre gyakorolt hatását vizsgálni. Sokkal inkább fel kell tenni a kérdést magunknak, hogy nem elég ez a méret boldogságunkhoz, megélhetésünkhöz? Mert ha igen, akkor érdemes “ekkorának maradni”. Ebben az állapotban a vállalkozás elég rugalmasan tud reagálni a külső változásokra, és tovább maradunk boldog tulajdonosok. Ha így döntünk, akkor a következő fázisnak a fejlődést kell választanunk.
Ha a vállalkozás ebben a méretben még nem működtethető stabilan, 1-1 ember kiesése komoly nehézséget okoz, vagy nem termel a megélhetéshez elegendő nyereséget, a fejlődésre nincs lehetőség ebben a méretben, akkor a helyes válasz a növekedés, amennyiben a körülmények biztosítják ennek feltételeit. - 5. szakasz növekedés: Itt nagyon fontos, hogy előbb kell felkészülni a többletfeladatok ellátására, mint beleugrani egy nagy szerződésbe, gondolva majd útközben felzárkózunk. Az optimális működés az, ha a munkatársak leterheltsége 60-70% körül van. Ha szükséges, fel kell venni embereket, betanítani őket, időt szánni a felzárkózásra. Ezt az állapotot nem szabad sokáig fenntartani, mert könnyen elvárássá alakul ez a laza leterheltség, ezért mindenkiben tudatosítani kell, hogy ez egy átmeneti állapot, és készüljön a többletmunkára. Ha beindul a növekedés, akkor túl sok változást nem érdemes eszközölni, hagyni kell futni a kialakult rutinokat. Ha elértünk egy olyan szintet, ahol már túlzott erőfeszítésekre van szükség, meg kell állni a növekedésben, és újra áttérni a fejlődésre.
Ha a fenti szakaszokat átgondoljuk saját vállalkozásunk tükrében, akkor felfedezhető, hogy mikor voltak azok az időszakok, amikor ezt a ritmus nem tartottuk tiszteletben. Hamarabb engedtünk a növekedésnek, mint hogy elegendő tudásunk vagy erőforrásunk lett volna hozzá, azt gondolva, hogy az majd útközben kialakul. Ebben a hibás döntésben mindig sérül a szervezet, gyakori a munkatársak kiégése. A másik hiba amivel találkozhattunk, a késlekedés. Amikor már rendelkezik a szervezet a tudással, de mégsem fordítja a hatékonyságra, nem változtat a működésén, így nem erősödik, gyarapodik a vállalat. Ezáltal nem lesz elég ereje a következő növekedési szakaszhoz.
Megjegyzem, hogy a fent leírtak nem vonatkoznak a nem természetes módon létrejövő vállalkozásokra, mint például az állam, vagy egy nagyvállalat által fenntartott, kiszolgáló vállalkozásra. Annak működése inkább egy szerv működésére hasonlít, aminek minden tevékenysége a “gazdatesttől” függ, önmagukban életképtelenek.
Hogyan fejlődhetünk növekedés nélkül?
Erre a kérdésre csak egy olyan ember tudja megadni a választ magának, akiben béke és elégedettség van. Nem a másokhoz való viszonyítással, vagyona vagy vállalkozása méretével azonosítja magát. A régi korokban, amikor a korlátlan növekedésre az emberek többségének nem volt lehetősége, a termékek egyre kifinomultabb megjelenésében bontakozott ki az egyéni fejlődés, ami elégedettséggel, büszkeséggel töltötte el az alkotót. Csak elég megnézni egy 200 évvel ezelőtt készült kézműves zsebórát, ma már kevesen tudnak ilyet csinálni. Ezt kell újra megtalálni magunkban, és akkor az egész életünkben boldog vállalkozók lehetünk, ahol a méret már nem számít.
