A feszültségek ökológiai lábnyoma
Az emberek többsége feszült, és szorongással teli életet él. Legyen az valós, vagy csak feltételezett eseményhez kötődő érzés, a célunk mindig az, hogy csökkentsük a feszültséget.
Mi a kapcsolat a feszültség és az ökológiai lábnyom között?
A feszültség csökkentésének gyakori módja az önjutalmazás, ami jelentős társadalmi túlfogyasztáshoz vezet. Gyakran túllépjük valódi szükségleteinket, és feleslegesen vásárolunk. Túl sokat eszünk, és az étkezéseket nem csupán szükségletként, hanem élvezetként kezeljük. Olyan tárgyakat vásárolunk, amelyekre valójában nincs szükségünk, de pillanatnyi örömet nyújtanak, és átmenetileg elfeledtetik velünk a feszültségünket. Működő eszközeinket (telefon, TV, autó stb.) gyakran lecseréljük csupán azért, hogy rövid ideig élvezetet adjon az új megismerése, birtoklása.
Mi ennek a következménye?
Túlfogyasztást, túltermelést, erőforrásaink drasztikus kimerülését és környezetünk gyors pusztulását okozza. Folyamatosan manipulálhatók vagyunk a feszült állapotunk által, elég egy boldogságot ígérő reklám, azonnal vásárolni kezdünk. A gazdasági vezetők, politikusok és a befolyásuk alatti álló média, állandóan fenntartják a feszültséget, ezzel hozzájárulva az öntudatlan, és kényszeres fogyasztáshoz.
Törődünk vele?
Valójában nem igazán. Gyakran használt érvek közé tartozik a “Az én fogyasztásom nem változtat semmin” és a “Legalább ennyi örömöm legyen” gondolatmenet. Ha valaki éhes, eszik. Amikor feszült, akkor fogyaszt, ahelyett, hogy a feszültség valódi okát keresné, és azon dolgozna, hogy megszüntesse. Ez ugyanis erőfeszítést, és önuralmat igényel, míg a fogyasztás azonnali, rövidtávú “fájdalomcsillapító”.
Mi a megoldás?
A megoldás sokkal kézenfekvőbb, mint elsőre gondolnánk. A feszültség és a félelem mindig az elképzelt jövőbeli események miatt lép fel bennünk. Például, egy olyan háború, ami nem nálunk zajlik, nem vált ki feszültséget, csak az a gondolat, hogy hozzánk is elérhet. A félelmeink évek óta lebegnek a lelki szemeink előtt, de ha reálisan végiggondoljuk, akkor a többségük évek óta nem következett be. Több évet pazaroltunk el olyan dolgoktól való rettegéssel, ami nem következett be, és ha be is fog következni, állapotunk nem változtat rajta, sőt, a cselekvő képességünket rontja.
Ha a jelen pillanatra összpontosítunk, ezek az érzések nem jelennek meg bennünk. Csak tesszük a dolgunkat, elfogadással, örömmel, vagy lelkesedéssel. Ezzel el is jutottunk a fő kérdéshez:
A mindennapi cselekedeteid megegyeznek azzal, amelyeket valójában szeretnél tenni?
Ha nem, akkor megalkudtál. A félelmeid miatt elfogadsz olyan körülményeket és feladatokat, amelyekkel nem értesz egyet. Szükségletre, vagy kényszerre hivatkozol, és nem mered megváltoztatni a helyzeted. A biztonságra törekszel, holott valójában az csak illúzió, amely csak átmeneti nyugalmat is csak kis mértékben nyújt. Ezáltal egyre inkább leértékeled önmagad, nő benned a feszültség, és növekszik a kompenzációs vásárlási hajlandóságod.
A megoldás egyfajta kockázatvállalás: áttérsz arra, hogy azokat a tevékenységeket teszed első helyre, amiket valójában szeretnél csinálni, amiben értéket találsz, hasznosnak érzed magad. Eközben általában boldog vagy. Így eltűnik a félelem, nem jut eszedbe felesleges dolgok megvásárlása, és ezáltal már nem járulsz hozzá a túlfogyasztáshoz. Persze a kockázatát magában hordozza, hogy csökkenhet a kényelmed, és a jóléted. A tapasztalatom az, hogy ez többségében nem történik meg, és ha mégis, ráébredsz, hogy ezek nem is olyan fontosak, hiszen boldog vagy, és az sokkal értékesebb.
Így kapcsolódik össze a fenntartható, etikus gazdasági működés az egyének lelkiállapotával. Ha egyre több ember teszi azt, amit helyesnek tart, annak már jelentős a gazdasági és ökológiai hatása. Nem kell harcolni a gazdasági hatalommal, csak el kell engedni a félelmeinket, és belevágni valamibe, ami értéket teremt mások számára. Ezáltal csökken a fogyasztás, csökken a hatalmuk és hatásuk az életünkre.
Összefoglalva
A tetteidet ne a jövőbeli vágyaid és félelemeid határozzák meg, hanem élj a jelenleg előtted álló lehetőségekkel. Ne keresd, hogy mit szeretnél csinálni, hanem tedd azt, amit tudsz és helyesnek tartasz, majd figyeld az ebből kibontakozó lehetőségeket. Így fokozatosan elhalványulnak a félelmeid, egyre kevesebb felesleges dolog vesz körül, fejlődsz és boldog vagy, és egyre nagyobb szabadságot élsz meg. Ráadásul, hozzájárulsz egy fenntartható világhoz.
