A változáshoz szükséges hajtóerők
Világnézetektől függően mindenki másképp magyarázza az ember működését, másban látja mozgatórugóit, azonban létezik olyan megközelítés, amely talán mindenki számára azonosan értelmezhető, megfogható, és igaz. Most egy ilyen nézőpontot igyekszem megfogalmazni, remélve, hogy segít azoknak, akik változtatni szeretnének az életükön.
A mai ember már képes különbséget tenni az érzései, gondolatai és cselekedetei között, továbbá észleli – bár nem mindig érti – ezen részei közötti összefüggéseket.
Nézzünk pár példát, ami érthetővé teszi mire gondolok:
– Valami eszembe jutott, ami idegesített, ezért elmentem és … (gondolat » érzelem » cselekvés)
– Nagyon feszült voltam, és eszembe jutott, hogy mi okozza ezt, ezért eldöntöttem, hogy változtatok rajta. (érzelem » gondolat » cselekvés)
– Járvány van a városban, félek, hogy elkapom, ezért nem megyek ki a lakásból. (gondolat » érzelem » cselekvés)
– Támadt egy ötletem, amitől lelkessé váltam, és azonnal nekiláttam megvalósítani. (gondolat » érzelem » cselekvés)
A példákból is látható, hogy gondolataink és érzelmeink olyanok, mint két összekapcsolt kerék, amelyek egymást hajtják, és ez az erő képes cselekvéseket indítani bennünk, vagy éppen blokkolni minket.
Ez a két erő, a gondolat és az érzelem, nem csak mozgásban tartanak minket, hanem befolyásolják cselekedeteink irányát, és módját is. Ennek következtében folyton ugyanazokat az eredményeket kapjuk, és így életünkben kevés változás következik be. Mondhatni ezek befolyása alatt ismételgetjük napjainkat, néha kicsit máshogy, máskor, rövidebb vagy hosszabb átfutással, de a végeredmény nem változik.
Aki elemzi önmagát, valószínűleg két dolgot már megfigyelt:
1. Folyamatosan gondolkodunk, és ennek nagy része haszontalan, felesleges. A gondolkodás olyan, mint egy kutya, ami a farkát kergeti, elindul valahonnan és mindig ugyanoda érkezik vissza, még akkor is, ha egyre gyorsabban pörög. Néha, gondolkodás közben kitekintünk a környezetünkre, de leginkább azokra az eseményekre fókuszálunk, amelyek megerősítik gondolataink helyességét. Gondolkodásunk ellenzi a változást, ezért azokra az eseményekre összpontosít, amelyek megerősítik az általunk hozott következtetéseket, és ha kell átértelmezi a körülményeket.
2. Érzelmeink nagyrészt állandóak, gyakran úgy tűnik, hogy külső események váltják ki őket, pedig mindentől függetlenül is megjelennek bennünk. Az események csak kapcsolók, amelyek aktiválják az érzelmeinket, és azonnal előhívják azokat az emlékeket, amelyek alátámasztják az érzelmi reakcióinkat. Érzelmeink megerősítésére akkor is képesek vagyunk, ha nem történik semmi. Egyszer csak eszünkbe jut egy személy vagy esemény, és máris lepörög bennünk, és újra átéljük. Ezáltal folyamatosan életben tartjuk az érzéseinket, és nem engedjük, hogy változzanak.
Ha egyetértesz az eddig leírtakkal, akkor az alábbi gondolatok talán megmutatják számodra a változás egyik lehetőségét.
Van egy másik hajtóerő, ami cselekvésre sarkall, és nem követi a megszokott érzelmi és gondolati mintákat, amik eredménye már unalomig ismert számunkra. Ez a másik modell folyamatos fejlődést, változást, és új tapasztalatokat kínál, amelyek által egyre erősebbé és boldogabbá válhatunk.
Ez a működési modell a következő:
A kiegyensúlyozott lelki állapotból indított helyes cselekedetek.
Nézzük, mit is jelent ez:
Helyes cselekedet
Helyes cselekedetnek azt az aktivitást tekinthetjük, ami a cselekvés célja szempontjából szükséges, hasznos, és minden erkölcsi iránytűnkkel összhangban van. Ha feltesszük magunkban a kérdést: “Helyesen cselekszem ha ezt teszem?”, akkor egy halvány sugallat – nevezhetjük lelkiismeretnek is – megadja nekünk a választ. Erre a kérdésre nem a gondolatainknak, vagy az érzéseinknek kell válaszolnia, hanem valami másnak, amit nem tudunk megnevezni. Aki már különbséget tud tenni az érzése és érzékelése (belső érzelemmentes észlelés) között, az már kezdi érteni, mi lehet ez a belső iránytű. Viszont a megértéstől függetlenül valahogy mindig, minden egészséges emberi lény tisztában van azzal, hogy helyes-e az, amit tesz vagy sem.
Érdemes tudatosítani, hogy a felesleges cselekvések nem csak értelmetlenek, hanem még el is terelik a figyelmünket a valódi, és szükséges teendőinkről, ezért éredemes őket elhagyni.
Ebben a definícióban nem véletlenül nincsenek érzelmek. Fontos, hogy az örömre, boldogságra ne célként tekintsünk, hanem annak visszajelzéseként, hogy helyesen cselekszünk. Az érzelmeink, vágyaink vagy félelmeink gyakran nincsenek összhangban a helyes cselekedettel. Nem rossz, ha egy cselekedetet öröm kíséri, de ne az öröm érzéséért tegyük, amit teszünk, hanem azért mert így helyes.
Kiegyensúlyozott állapot
A kiegyensúlyozott állapotot akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk nem azonosulni az érzelmeinkkel és gondolatainkkal, ezzel kikapcsolva ezek determináló hatását. Ennek egyik közismert módja a meditáció, amely gyakorlást igényel, és általában cselekvés mentes, ami megnehezíti a napi tevékenységeinkbe való integrálását. Ezért egy másik megoldást javaslok.
3 olyan állapot van, amiből érdemes egy cselekvést elindítani:
Elfogadás
Az elfogadás azt jelenti, hogy tudomásul vesszük a jelenlegi helyzetet anélkül, hogy az okokon tűnődnénk, vagy érzelmi kapcsolatot teremtenénk vele. Nem minősítjük jó vagy rossz állapotnak, egyszerűen csak megállapítjuk a tényeket. A hónap közepén vagyunk, és 3 000 Ft található a pénztárcámban. Ez nem több és nem kevesebb, mint amit leírtam. Az elfogadás állapotában könnyebb megtalálni a helyes cselekedetet, azt, amit tennünk kell, és békével végrehajtani, mint egy érzelmi túlfeszített, vagy túlgondolt állapotban.
Élvezet és öröm
Ha valamit örömmel és élvezettel teszünk, az már magában hordoz egy intenzitást. Az örömteli tevékenység formálja gondolatainkat és érzéseinket is, így támogató hajtóerővé válnak számunkra.
Figyeljünk arra, hogy ne vegyék át az irányítás az érzelmek. Nem ritka eset, hogy egy örömteli cselekvést követően, ismételni kezdjük a “bevált” mintát, hogy ismét öröm legyen bennünk. Ha ennek engedünk, akkor ismét érzelemvezéreltté válhatunk.
Tudatosítsuk, hogy a cselekvésünket nem az örömérzéséért kell tegyük, mert az öröm nem cél, hanem a helyes tevékenység állapota és visszajelzése.
Minél több tevékenységet végzünk élvezettel, annál inkább jelen vagyunk a pillanatban, és a türelmetlen akarat helyét, ami a boldogságot a jövőbe helyezi, átveszi az öröm és a boldogság.
Lelkesedés (Szó jelentése: Istentől megszállottnak lenni)
A lelkesedés azt jelenti, hogy a tevékenységünkben intenzív élvezetet találunk, amihez valamilyen cél vagy vízió kapcsolódik. Ez egy áldott állapot, amely akkor következik be, amikor életünk értelmét, vagy életfeladatunkat látjuk a kitűzött célokban. Ezek a célok sosem személyes vágyak, mert azokat csak az egós akarat állítja elő, hanem valami olyan, ami örömet okoz másoknak, hasznos a környezetünknek. Ebben az állapotban ügyeljünk arra, hogy ne váljon fontosabbá a cél elérése, mint maga a tevékenység élvezete. Ha ez történik, stressz jelentkezhet bennünk, és az ego akarata lép a boldogság helyére. Az egós akarat és a lelkesedés nem létezhet egyidőben bennünk. Ha ez bekövetkezik, nincs más dolgunk, mint visszatenni a figyelmünket a tevékenységünkre, és egy kicsit eltávolodni a célunktól. Egy lelkes ember sosem veszíti el célját, csak az oda vezető út változik.
Ha nem e három állapot valamelyikéből cselekszünk, szenvedést hozunk létre magunk, vagy mások számára.
Összefoglalva
Az ember egy cselekvő lény, aki mindig tenni akar valamit és ebben különbözik az állatoktól.
A cselekedetek hajtóereje lehetnek az érzések és gondolatok, vagy egy kiegyensúlyozott állapotból indított helyes cselekvés.
Az érzelmi és gondolati hatások által indított cselekvések általában csak kis mértékben változtatják meg a dolgokat, az eredményük inkább állandó.
Ezzel szemben a kiegyensúlyozott állapotból induló helyes cselekvés mindig felfedezésekkel jár, és folyamatos fejlődést és változást hoz az életünkbe. Ezeket a cselekedeteket segítik a gondolataink és kísérik az érzelmek, ám nem irányítanak minket, csupán támogatnak bennünket.
