Egy világnézet kevés ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot
Manapság az emberek nem beszélgetnek, hanem vitatkoznak, és megpróbálják rávenni egymást a saját igazságuk elfogadására. Olyan állításokról vitatkoznak, amelyek valóságtartalmáról nincs tudásuk. Másik beszélgetési mód, hogy egymásnak mesélik, mit hallottak a médiában, és kifejtik a hallottakról alkotott véleményüket, amivel lehet egyetérteni vagy sem, de ellenvélemény esetén megtorpan a beszélgetés. Miért is? Mert egyik fél sem tudja valójában, hogy igaz-e a tárgyalt hír, így a folytatás csak egy parttalan hitvitává alakulna, amire senki nem vágyik. Ez a furcsa társas viszony azt eredményezi, hogy az emberek csak olyanokkal tartják a kapcsolatot, akik ugyanazt a világnézetet vallják, és ugyanazokkal az információkkal azonosulnak. Olyan ez, mintha el akarnánk kerülni a gondolkodást, készen akarjuk megkapni a válaszokat, beállni egy sorba, ahol mindenki azonosan látja a világot.
Ez a metódus ma már minden digitális médium alapműködése. Az érdeklődésed alapján tartalmazzák a híreket és információkat. Gyakorlatilag már nem is látunk mást, mint amit eddig is igaznak hittünk, így új impulzusok sem érnek minket.
Érdemes e jelenség mögé nézni, hogy változtatni tudjunk ezen a hozzáálláson, és ismét a beszélgetések legyenek a társas kapcsolatok középpontjában.
Világnézetnek nevezzük az általunk érzékelt világ egy fajta értelmezését. Egy világnézet olyan, mint egy színes kocka egyik oldala: egyik világnézet határozottan állítja, hogy a világ piros, míg egy másik, hogy zöld.
Egy világnézetet valló ember, egy fix pontból szemléli a dolgokat, így nem is tud más “nézőpontból” vizsgálódni. Sőt, el is utasítja azt, máskülönben olyan komplexitással találja szembe magát, amit már képtelen feldolgozni.
Az emberek hajlamosak ragaszkodni egyetlen világnézethez, mert az kényelmes számukra. Ezért gyakran kijelentik, hogy ők egy bizonyos világnézet hívei, például a materializmusé, és minden dolgot ebből a nézőpontból próbálnak értelmezni. Persze szembesülnek azzal a tapasztalattal, hogy sok kérdésre nincs kielégítő válasz a saját világnézetükben, ám ennek ellenére nem ösztönzi őket további kutatásra, inkább kivételes esetnek könyvelik el, és kizárják a játékból. Ezt sosem értettem, hiszen ha van egy kivétel, akkor az azt jelenti, hogy a megfogalmazott törvényszerűség nem teljeskörű vagy téves, ezért újra kell gondolni. Sok olyan tudományos terület van, amely kizárólag a materializmus nézeteire épül, és mára sok tudós vallja, hogy egyre kevésbé értjük a világunk működését. Ettől még vannak értékes eredmények, de egy idő után be kell látni, hogy új alapokra kell építkezni, mert a jelenlegin már nem lehet továbbhaladni.
Erre egy jó példa a kvantumfizika, ami máshogy próbál magyarázatot találni az anyagi világ működésére, mert a klasszikus fizika törvényei és megfigyelései általában nem alkalmazhatók a mikroszkopikus méretekre. Itt felvállalták a kutatók, hogy megvizsgálnak más világnézeteket is, aminek eredménye az lett, hogy pár évtized alatt tovább jutottak, mint amire a newtoni fizika valaha képes lesz.
Most példaként a materializmust ragadtam ki, de a leírtak igazak bármelyik világnézetre, ideértve a vallásokat is.
Nézzünk egy szemléltető példát a világnézetek egymásra épülésére:
Az egydimenziós látásmóddal rendelkező lény, csak egy tengely mentén képes érzékelni a dolgokat. Így számára a tengelyét metsző lábnyom nem más, mint a vonalon megjelenő 2 pont ami megjelenik, majd eltűnik. Ebből szinte semmit sem tud megállapítani. A két dimenzióban – azaz síkban – látók számára egy lábnyom már körvonal, ami időben eltérő helyen képes megjelenni, aminek magyarázatára elméleteket tudnak alkotni. Például alátámasztja azt az elméletet, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek képesek láthatatlanná válni, majd pár másodperc múlva máshol megjelenni. A három dimenzióban látó lények egy térbeli mozgást is látnak, így számukra a lábnyom egy teljesen érthető jelenség eredménye, nincs szüksége elméletekre, mert tudják a jelenség okát.
Úgy gondolom, hogy minél több világnézetet ismerünk meg, annál jobban fogjuk érteni a világot. Egy Rubik-kockát is úgy rakunk ki, hogy mind a hat oldalát forgatva szemléljük, majd hozunk egy döntést az egyik oldalon lévő kívánt változás elérésére, és ezután vizsgáljuk meg a többi oldalon a döntésünk következményeit.
Miért fontos ez?
Bármennyire is szeretnénk valamelyik világnézetbe besorolni gondolkodásunkat, ezzel a hovatartozás illúzióját magunkra ölteni, minden embernek saját világnézete van, ami az élettapasztalataiból, és mások gondolatainak feldolgozásából alakult ki. Ha ezt elfogadjuk, és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy besoroljuk magunkat egy világnézet hívei közé, akkor nyitottá válhatunk új elgondolásokra, merészebben próbálhatunk ki új dolgokat, ami új megértésekhez, és megoldásokhoz vezethet. Újra gondolkodni kezdünk, kész konzerv tudás fogyasztása helyett. Ez a fejlődés a boldogság egyik fontos alapköve. Engedjük meg magunknak, hogy a másik ember elgondolása érdekes legyen, és ne félelmetes, vagy elfogadhatatlan. Véleményt nyilvánítani ráérünk majd akkor, amikor megismertük a másik nézőpontot. Ha ezt a szemléletet követjük, akkor a vitákból ismét beszélgetések lesznek, ami építi az emberi gondolkodást, továbbá a feszültséget az izgalmas felfedezés élménye váltja fel.
