Etika nélküli a közgazdaság
Ma már tényként kezelt tévhit:
Az emberiség számára a békéhez vezető út, az egyetemes jólét elérése. Egy jóléti társadalomba nincs ok a háborúkra, viszályokra, kevesebb munkára van szükség, nagyobb a szabadság. Csak ha ez teljesül, akkor engedheti meg mindenki magának az „erkölcsös” viselkedést. (Forrás: Lord Keynes 1930)
Ennek a gondolatnak következménye az egyén szintjén: ha gazdag leszek szabad leszek, és az erkölcs csak utána kerülhet ismét napirendre.
Maslow elmélete is ad egy ilyen értelmezési lehetőséget: amíg nem biztosítottak az alapszükségletek, addig nem tudunk figyelni a tetteink következményeire.
Miért téves ez a felfogás?
Ez könnyen belátható, ha valaki átgondolja. Pár megállapítást felsorolok gondolatébresztőnek, de a legjobb, ha mindenki elkezdi a saját értelmezését kialakítani a jelenlegi gazdasági működés hibáiról.
A háborúkat, a hatalom és gazdagság növeléséért indítják, és egy jelenleg is végtelenül gazdag réteg további gazdagodását és hatalmát szolgálja, az átlagember szegényedése mellett. Ez biztos nem hozza el a világbékét.
A világban a népesség 70%-a nélkülözésben él. A gazdagabb társadalmak, ami az emberiség 30%-a, használja fel az erőforrások 90%-át, és még többre vágyik. Ha mindenki jólétben élne, akkor holnapra elfogynának a föld erőforrásai. Gyakori érv, amivel ezt az életveszélyes viselkedést félresöprik, hogy a technológiai fejlődés majd megoldja ezt a problémát, hogy az erőforrásaink fogytán vannak. Viszont, ha megvizsgáljuk, akkor a technológia fejlődés nem a fentartható erőforrások kihasználására, fejlesztésére törekszik elsősorban, hanem a kitermelés és felhasználás növelésére. Ma a nagyvállalatok célja az egyre több eladás, gyakori termékcsere, amit a gyors elévüléssel, azaz a gyorsan használhatatlanná váló termékekkel ösztönöznek. Ha születnek is megoldási javaslatok, gyakran nagyobb kárt okoznak vele, mint ami eddig volt. Erre egy jó példa az elektromos autózásra való áttérés, aminek az ökológiai lábnyoma többszöröse a belsőégésű motorokénak normál élettartam esetén, és már most látszik, hogy a tervezett mértékben kivitelezhetetlen az átállás alapanyaghiány miatt.
Mi a megoldás?
Globális szinten – még ha vannak is kiváló ötletek – nem realisztikus megoldást várni egy olyan társadalmi rétegtől, aki okozója a problémának és számára a jelenlegi helyzet kielégítő. A politika vezetés vagy egy nagyvállalat, nem tesz olyan lépéseket, ami csökkenti a hatalmát vagy a nyereségét. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a saját egyéni szintünkön mértékletességet tanusítunk, felismerjük, hogy a boldogságunkat és a szabadságunkat nem a vagyon fogja meghozni, hanem egy etikus és szeretetteli viszony a környezetükhöz. Azaz etikusan gazdálkodunk, vásárlunk, figyelembe véve tetteink tágabb következményeit.
