Tudásmegosztás
A tudás megosztása a fejlődés hajtóereje. Törekedjünk arra, hogy tudásunk, tapasztalataink minél tágabb körben ismertek legyenek, ne őrízzük, hanem osszuk meg másokkal. Etikus módon működő iparágak, mint például a biogazdaság, vagy a természetes alapanyagra épülő építőipar örömmel osztja meg tudását más cégekkel és ennek eredménye egy dinamikus fejlődés.
A tudást manapság sokan magántulajdonnak tekintik. Olyannyira, hogy egész szabadalmi rendszert építettek rá, nem törődve azzal, hogy mások is kitalálhaták azt amit ők, csak nem nyújtottak be rá védelmi igényt.
A magyar nyelv nagyon bölcs, ezért ha a szavak összetételét elemezzük, sok dolgot megérthetünk: eszünk-be-jutott. Azaz kívülről érkezett, mi befogadtuk, de nem sajátunk. Ami nem a sajátunk, azt nem is birtokolhatunk. A tudás gazdagít minket, és kötelességünk ezt továbbadni. Erre az is utal, hogy örömmel tölt el minket mások tanítása, tudásunk átadása.
Hogy miért alakult ki a tudás kisajátítási szándéka?
Ha megfigyeljük, többségében azok védik nagy erőkkel a tudásuk, technológiájuk, akik azt másoktól vették el, és tudják, hogy a saját erőből nem fognak tudni kitalálni valami nagyszerűt. Ez akkor is így van, amikor egy munkatárs találmányát hasznosítja egy vállalat egy értékéhez képest jelentéktelen fizetéséért (Lopás = mástól elvenni valamit fizetség nélkül, vagy jelentősen kisebb ellenszolgáltatás fejében).
Ha valaki a gazdaságot versenynek fogja fel, nem hisz magában, és mindenáron győzni akar, akkor a kisajátítás etikátlan eszközéhez nyúl, azaz más ötleteit kisajátítja.
Miért nem érdemes a tudást kisajátítani?
Azért, mert az etikus gazdaság nem versenyre épül, hanem együttműködésre. Így a kölcsönös tudásmegosztás gyorsítja mindenki fejlődését, és tért hódít a nem etikus elvek mentén működő gazdaságban. Ha egy biogazda átmegy egy másik gazdához, az lelkesen elmeséli, hogyan dolgozik, és barátság alakul ki közöttük, kölcsönösen támogatják egymást. Ezt láttam a biogazdálkodás Magyarországi kialakulásakor, és ezért tudott olyan gyorsan fejlődni.
Megéri?
Ez a kérdés gyakran elhangzik. A válasz viszont nem logikai, hanem tapasztalati. Ha nem védjük a tudásunk, hanem megosztjuk, valahol a sors olyan módon támogat, hogy visszatekintve boldogok vagyunk, hogy ezt az utat választottuk. Azok a cégek, akik bőséges információval látják el az érdeklődőket, megosztják a receptúrákat, leírják technológiáikat, elismerést, lojális ügyfeleket nyernek, és elégséges nyereséget.
A japán ipar azért tudott olyan gyorsan kiemelkedni a technológiai lemaradottságából, mert ott valaki tudásának másolása, a tisztelet jele. Ez nem bántja a mestert, hanem elégedettséggel tölti el.
