Folyamatos fejlődés biztosítása
Bárki, aki visszatekint az eddigi életére, megfigyelheti, hogy akkor volt a legboldogabb, amikor fejlődni tudott abban, amit csinált, és ennek az eredményei is láthatóak voltak.
Itt senki ne az iskolára gondoljon, mert az egy olyan intézményesített rendszere a tudás átadásának, ami nem hatékony, mivel nagyon kevés tapasztalati tevékenység van hozzárendelve, így többségében haszontalan.
A legtöbbet akkor fejlődünk, amikor belekezdünk valami olyanba, például egy új munkába, aminek célja van, látjuk az értelmét, és minden figyelmünket arra tesszük, hogyan tudjuk a leghatékonyabban megvalósítani. Ez élvezetes, és ritkán vagyunk szándék és energia nélkül. Ha ezt az állítást igaznak találjuk, akkor az is könnyen belátható, hogy egy ilyen ember a legjobb munkaerő.
Ebből következik, hogy egy munkáltatónak olyan körülményeket célszerű teremtenie, amikor ennek a feltételei adottak, minden munkavállaló számára. Ez olyannyira igaz, hogy ezért még a vállalkozás működését is érdemes átalakítani, akár a “hatékonyság” rovására is. Ugyanis a hatékonyság kulcsa nem az, hogy mindenki csak azt csinálja, amiben a legjobb, és abból annyit, amennyit csak bír. Sokkal fontosabb eleme az, hogy inspirált emberekből áll, akik egyre jobbá teszik a működést, felismerik és javítják saját hibáikat. Az inspirációnak a legfontosabb összetevője a fejlődési lehetőség, a kihívás, ahogy manapság mondják.
Talán itt érdemes megemlíteni az ember életében a munka szerepét, 3 fő funkcióját:
- Emberi képességek fejlesztése
- Másokkal együtt dolgozva, az önös érdekeink meghaladásának fejlesztése ( a közösségi érdekeknek az önérdek elé helyezése)
- egyéni alapszükségletek megteremtése (tisztességes megélhetés)
Ha e háromból bármelyi hiányzik, az ember rövid időn belül nem érzi jó magát.
A témához tartozik egy fontos tévhit felszámolása is, miszerint a célja minden tevékenységnek a tökéletesség. Az így gondolkodó emberek folyamatos feszültségben élnek, mert soha nem elég jó nekik semmi. Ritkán elégedettek, és az is csak átmeneti. Nagyon zavarja őket, ha valami nem tökéletes, és ezáltal nagyon kevés emberrel képesek együttműködni. A tökéletesség egy elérhetetlen idea, ami ha meg is valósul egy pillanatra, rögtön a szétesés útjára lép, és aránytalan sok energiát igényel a fenntartása.
A helyes cél nem a tökéletesség, hanem a folyamatos törekvés arra, hogy jobb legyen, amit és ahogy csinálunk. Minden egyes fejlődési eredménynek örülni kell, és úgy gondolni a holnapra, hogy egy újabb lehetőség jobbá tenni a dolgokat. Ezek néha kis lépéseknek tűnnek, de visszatekintve hatalmas eredményeket hoznak úgy, hogy közben végig boldogok vagyunk.
