Adományozás

Home  |  Etikus alapelvek   |  Adományozás

Adományozás

Minden jól működő szervezetnek van többlet nyeresége, ami nem szükséges a fenntartáshoz, sem a cég fejlesztéséhez. Ezek felhasználásáról érdemes elgondolkodni.

A tulajdonosok a nyereséget a vállalkozás indítása után többségében a befektetés megtérüléseként megtartják maguknak, illetve a cég fejlesztésére használják fel. Az évek múlásával viszont meg kell jelenjen az a társadalmi felelősségvállalás, hogy a vállalkozás nyereségének egy részét felajánlja olyan szervezetek számára, akik társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, viszont maguk nem termelnek bevételt, vagy nem eleget a működésükhöz. Ilyenek az iskolák, színházak, öregotthonok, településünkön lévő közterületek, és még hosszan lehetne sorolni. Ezek ellátásáról csak részben gondoskodik az állam a befizetett adóinkból, ezért ezek támogatása szükséges a fenmaradáshoz.

Vannak, akik eseményvezérelten adakoznak egy szükség láttán, egyszeri támogatással segítenek. Erre is szükség van, de érdemesebb az adományozást  cégünk működésének szerves részévé tenni. Több ok is szól e megközelítés mellett. Az egyik, hogy így nem felejtjük el, és nem kell évente azzal a belső kisértéssel megküzdenünk, hogy haza vigyük-e a teljes nyereséget, vagy egy részét elajándékozzuk. A másik, hogy a befogadó szervezet számára kiszámíthatóbbá válik a működés, ha tudja, hogy biztosan számíthat valamennyi adományra tőlünk. Így együtt örül velünk, amikor jó évet zárunk.

Egy átgondolt tervezésnél a cég a működési költségen és a szükségesnek tartott beruházásokon túl átgondolja a várható fennmaradó nyereség felhasználását is. 4 részre érdemes osztani a fennmaradó nyereséget, lehetőleg előre meghatározott mértékben:

  1. Munkatársak részesedése
  2. Tulajdonosok részesedése
  3. Támogatott szervezet számára nyújtott ajándékpénz
  4. Egyéb felhasználás

Az egyéb lehet bármi, amit szeretnénk megvalósítani, de nem kötődik a céghez. Ha nincs ilyen, az nem gond, de a tapasztalat az, hogy egy tulajdonosban 15 év után felvetődik, hogy valami újba akar kezdeni, amit érdemes meglépni.

Mi a megfelelő arány?

Erre nincs általános igazság, hiszen függ attól, hogy mennyi pénzről beszélünk, hol tevékenykedünk, és még rengeteg egyéb tényezőtől.

Én az alábbi irányelveket javaslom megfontolni a rendszer kialakításakor:

  • A munkatársak érezhető nyereségrészesedést kapjanak, ami eléri azt a mértéket, hogy együtt tudnak örülni a tulajdonosokkal. Túllőni sem szabad, mert annak negatív következményei is lehetnek, de ha túl alacsony, akkor nincs értelme.
  • A tulajdonos annyi osztalékot kapjon, ami arányban van a befektetett energiájával és a jól-létét biztosítja.
  • Az adományozás ne szimbolikus legyen, mint egy szaloncukor az öregek otthonának karácsonyfáján, hanem olyan mértékű, ami érdemben segíti a támogatott szervezet működését. Ha nem nagy még a nyereségünk, akkor inkább kisebb szervezet támogatását válasszuk.
  • Előre döntsük el az arányokat, és akkor is adjunk mindenkinek, ha nem zártunk jó évet, kisebb lett a vártnál a nyereség.

Egy példa, aminek nagy ereje van: 

Munkatársak 30%, Tulajdonosok 30%, Adomány 30%, Egyéb 10%

Miért érdemes az adományozást a céges kultúra részévé tenni?

A társadalmi felelősségvállalás szükséges, de ezen felül erősíti a felelősségtudatot minden munkatársban, ami kihat a szervezeti működésre. Látják, hogy a munkájuk a saját megélhetésükön és a tulajdonosok anyagi gyarapodásán túl tovább – számunkra is hasznos – társadalmi működéshez is hozzájárul. Ez nem csak a belső megítélését, hanem az ügyfeleink véleményét is pozitívan befolyásolja, többi embert is arra buzdít, hogy hasonló módon járjon el. Ezért is szükséges ezt nyilvánossá tenni.

Megjelenik a gondolkodásunkban, hogy a társadalmunk részesei vagyunk, és nem tőle független sziget. 

Lehetőséget ad az általunk okozott környezeti terhelés csökkentésére.

Az adományozás előnyeiről még hosszan lehetne írni, de aki már ajándékozott, ismeri az érzést és tudja, hogy lélekemelő, építi a személyiségünket és jobb emberekké válhatunk általa.

ELŐZŐ

Siker meghatározás és mérés