A túlértékelt közgazdaságtan
Mai társadalmunk jelentősen túlbecsüli a közgazdaságtan szerepét világunk működésében. 1825-ben, amikor először lett a közgazdaságtan önálló tantárgy. Sokan megfogalmazták kétségeiket, hiszen egy olyan területről van szó, ami összefonódik szinte minden területtel, ezért állításai csak kis mértékben értelmezhetők, és igazak önmagukban. Sok külső körülmény írja felül a közgazdaságtan működését. Ha a kapcsolódó területeket elkezdjük figyelmen kívül hagyni, akkor egy torz, romboló világnézet alakul ki.
Még Keynes is, meghazudtolva saját tanácsát, miszerint „még egy kis ideig a kapzsiság, az uzsora és a gyanakvás legyenek az isteneink”, arra figyelmeztet, hogy „ne becsüljük túl a gazdasági probléma jelentőségét, és ne áldozzunk fel a gazdaság feltételezett szükségleteinek oltárán más, nagyobb és állandóbb jelentőségű dolgokat”.
Mára ez az aggodalom realisztikus ténnyé vált, sokan még meg sem kérdőjelezik helyességét. Mindent a „gazdaságosság” elve határoz meg. Ha valamit „gazdaságtalannak” minősítenek, gyakorlatilag úgy tekintenek rá, mint aminek nincs létjogosultsága. Ha valami erkölcstelen, vagy káros, az elfogadható veszteség, amennyiben nyereséges.
Ma kizárólag a közgazdaságtan működteti a kormányok és nagyvállalatok döntéseit. Ezáltal komoly társadalmi és környezeti károkat okoznak, azzal a felkiáltással, hogy csak így lehet gazdaságos, ez hoz nyereséget, ezért elfogadhatók az emberi és környezeti áldozatok. Abban a hitben élnek, hogy ha valami nem növekszik, az már baj, ha meg csökken, akkor az katasztrófához vezet.
Mára egyeduralkodó szemléletté vált, hogy a javaknak csak a piaci értékét veszi figyelembe, nem pedig valódi természetüket. Úgy is mondhatjuk, hogy a közgazdaságtan a piac szempontjából vizsgálja a javakat és a szolgáltatásokat, ahol vevők találkoznak eladókkal. A vevő olcsó vételre vadászik, nem érdekli a javak eredete, vagy előállításuk körülményei. Csak azzal törődik, hogy a pénzéért minél többet kapjon. Bizonyos értelemben a piac az individualizmus és a felelőtlenség intézményesülése. Sem az eladó, sem a vevő nem felel semmiért, csak önmagáért.
A mai világban olyan dolgok értékét is pénzben határozzák meg, ami józanul átgondolva értelmezhetetlen. Amerikában például egy felmérést készítettek, hogy a kertvárosiak számára milyen értéket képvisel a madárcsicsergés. Ezt éves szinten 10 000 USD-ban határozták meg, amit az ingatlan értékébe beépítettek. Ma egy ember népszerűségét – követőinek számát – is anyagi értékhez kötik, függetlenül népszerűségének hátterétől, és nem tartalmi értékét becsülik. Ez már a gyerekek gondolkodásában is beivódott, számukra nem az értékteremtés a cél, az maximum egy eszköz a vagyonszerzésre. A 11 éves fiamon is tapasztalom ennek a torz nézőpontnak a megnyilvánulását, amikor azért akar youtube csatornát csinálni, hogy az ott elért népszerűséggel, pénzt keressen. Arra a kérdésre, hogy mit tenne fel, csak annyi a válasz, hogy valamit, amit sokan megnéznek.
Nem arra akarok rávilágítani, hogy a közgazdaságtan költség-haszon elemzés módszere hibás lenne, hanem arra, hogy átlépi a területe határait. Olyan területeken is ezt alkalmazzák elsődleges elvként, ahol ez értelmetlen és romboló. A színház, iskola, egy település élelmezése, energiával való ellátása, vagy egy művészi alkotás nem az anyagi haszonról szól. Valamennyi tudomány, mint a közgazdaságtan is, hasznos a maga határain belül, de rosszá és destruktívvá válik, mihelyt átlépi azokat.
Sajnos a jelenleg uralkodó közgazdaságtani szemléletről elmondható, hogy nem támogatja a társadalmi és környezeti problémák megoldását. Sőt, kifejezetten akadályozza. Ezért az emberiségnek létkérdés, hogy változtasson ezen a szemléletén, hogy az értékeket egyneművé teszi, mindent pénzben fejez ki, csak azért, mert így könnyű vele számolni.
Mi a megoldás?
A megoldás kulcsa, egyre több ember nézőpontváltása. Nem a megélhetést kell elsődleges célnak tekinteni, hanem azt a küldetést, amit akkor akarunk megvalósítani, amikor már gazdagok vagyunk. Ez igaz az egyénekre és a vállalkozásokra egyaránt. Ha meg akarod ismerni valódi vágyaidat, kérdezd meg magadtól, hogy mit csinálnál, ha annyit pénzt nyernél, hogy többet nem kellene dolgoznod. Az első gondolatod a szabadság megélése lesz, a második a rég elképzelt egyéni vágyaid kielégítése, amitől a boldogságot várod, és utána kezdenek megjelenni közösségi, egyéni érdekeken túlmutató elképzelések. Na, ez lesz az egyéni küldetésed, amiért szíved szerint tenni akarsz. Ezt tedd előtérbe. Azt kell vizsgálnod, hogy ezek megvalósításához mit kell, mit tudsz tenni. Ha ezt felvállalod, akkor az anyagi források már alárendelt szerepet fognak betölteni, és már nem ülsz tovább fordítva a lovon, hátrafelé kémlelve a jövőt.
A fentiekből kitűnik, hogy mi az, amit a jelenleg uralkodó közgazdasági szemlélet nem teremt meg: szabadság, boldogság és közösségi élet, az a három minőség, amire leginkább vágyik minden egészséges ember.
Nem fog anyagi csődhöz vezetni ez a szemlélet váltás? Miből fogsz élni, ha váltasz?
Ez a leggyakoribb reakció a leírtakra, ami érthető, hiszen nem egy kitaposott utat javasolok.
Ha váltunk, nem válunk szegénnyé?
Nem lesz csőd, sőt. Sok etikus vállalkozást vizsgáltak meg annak reményében, hogy megismerjük ezen vállalkozások sikerének titkát. Kerestük a receptet, és az alábbi közös vonások látszanak ezen vállalkozásokban:
- A vállalkozás küldetése nemes és közösségi érdekeket szolgál. Szinte bárki olvassa el, annak szíve azonnal rezonál, „milyen jó látni, hogy ilyen vállalkozások is vannak”.
- Az alapító teljes mértékben elkötelezett a vállalkozás küldetése irányában. Közgazdasági értelemben kockázatot vállal, a nyereségének egy jelentős részéről lemond, visszaforgatja, hogy fejlődni tudjon a vállalkozás. Nem növekedni, hanem fejlődni akar!
- Nem ismert a megvalósítási mód, folyamatok, eszközök előre. Nem egy recept alapján működnek, hanem a célra tekintve, felfedező üzemmódban haladnak, és csak az úton visszatekintve tudják a hogyanokra a válaszokat megfogalmazni.
- A vállalkozásban dolgozók, elkötelezettek, lojálisak a cég felé, együtt keresik a megoldásokat, fejlődési lehetőséget. Részben háttérbe teszik az egyéni érdekeiket, és a cég küldetésére fókuszálnak.
- Egy közösségként működnek, ami jelentősen jobb teljesítményt eredményez, mint a folyamatvezérelt vállalkozások.
- Senki nem tudja, hogy nyereséges lesz-e a működés, de akkor is ezt akarják csinálni. Ennek eredménye a nyereséges működés, de nem tudják megmondani, mi a recept.
Röviden összefoglalva.
A jelenlegi uralkodó közgazdaságtan a társadalmi és ökológiai csőd felé viszi a világot, ráadásul ennek megoldásaként a még gyorsabb haladást preferálja az összeomlás felé. Ez szabadságunk korlátozását, szenvedést, elégedetlenséget, boldogtalanságot eredményez.
Az etikus közgazdaságtan egy felfedezés, ami sok megoldást kínál, hiszen figyelembe veszi a körülményeket, és abból alakítja ki a működési modelljét. Ezért máshol, máskor más megoldások tudnak működni, így mások tanulságainál elsősorban a gondolkodás módját érdemes eltanulni. Ez a megközelítés, boldogságot és elégedettséget okoz bennünk.
