Elfelejtettünk beszélgetni!
Elfelejtettünk beszélgetni!
Szerintem ma már kevesen tudnak beszélgetni, erről már a szóhasználatok is árulkodnak. Például “kommunikálunk”, “lekomunnikáljuk”… Ezek mind arra utalnak, hogy a verbális kommunikációra egyoldalú érdekérvényesítési eszközként tekintünk.
A kommunikáció egy üzenet átadásának folyamata. A beszélgetés egy olyan kapcsolat, amely során két, vagy több személy között információ-, eszme-, véleménycsere történik. A beszélgetés nem egyoldalú, hanem kölcsönös, a résztvevők viszonya egyenrangú a beszélgetés témáját tekintve. Eredménye nyitott. Lehet, hogy egyik fél véleménye kerül elfogadásra, de az is lehet, hogy minden érintett gondolatai változnak, egy új elképzelés születik.
Miért nem akarunk beszélgetni?
Szerintem azért, mert nem együttműködésre törekszik az emberek többsége, hanem a saját céljait akarja elérni, és ennek eszközeként tekint a kommunikációra.
Van olyan eset is, amikor két ember találkozásakor beszélgetés indul, de amint kiderül, hogy a téma tekintetében nem azonosan látják a dolgokat, gyorsan átcsap egy vitába, egymás meggyőzésébe, és sajnos nem ritkán vezet ez egymás lehülyézéséhez, a viszony megromlásához.
Mi a legfőbb akadálya egy józan beszélgetés kialakulásának?
Egyik ok a kölcsönös tisztelet hiánya. A másik, hogy beszélgetéseink témájáról általában nem rendelkezünk hiteles információkkal, tudással. Ezért számunkra hitelesnek tekintett források állításait, következtetéseit ismételgetjük, ahelyett, hogy saját gondolatunk kialakításáért tennénk erőfeszítéseket. Ennek elérésében segít, ha meghallgatjuk mások véleményét, elgondolkozva állításaikon. Nagyon fontos része egy beszélgetésnek, hogy különbséget tegyünk tények és hírek között. A ma rendelkezésünkre álló információk többsége hír, hitelessége nem ellenőrizhető számunkra, így ha azt tényként kezeljük, gondolkodásunk meg van vezetve, vita képtelenek vagyunk, és ezért a tudásunk hiányát öntudatlanul indulattal pótoljuk.
Miért fontos, hogy új újra beszélgessünk egymással?
Mert e-nélkül olyanok vagyunk, mint egy beprogramozott robot. Ez egybeesik a jelenlegi világ vezetésének szándékával, ezért ad a szánkba véleményeket a média tények helyett, és ítéli el minden máshogy gondolkodót a meghallgatásuk nélkül.
A kiút a jelenlegi, már szinte kezelhetetlen helyzetekből, a beszélgetésen át vezet, ahol az alap attitűdje a résztvevőknek az együttműködés egy közös cél érdekében.
Hogyan csináljuk?
Mondjuk ki az elején, hogy mi a célja a megbeszélésnek, mert ha nem azonos minden résztvevő célja, akkor az egész beszélgetés parttalan vitává alakulhat.
Figyeljünk a cél megfogalmazására, mert az nem cél, hogy beszéljük meg a problémát. Az már inkább, hogy erre a problémára megoldást találjunk.
Hallgassunk meg minden résztvevőt, hogyan látja a helyzetet, milyen tényeket ismer a témával kapcsolatban, mik a következtetései, milyen javaslata van. Ebben a szakaszban a kérdéseknek van helye, nem a cáfolatnak, bírálatoknak, mert azzal csak azt érjük el, hogy feszültség alakul ki, az érveket a támadások és védekezések váltják fel, ami a cél elfelejtését eredményezi.
Egy ember meghallgatása után, foglalja össze röviden valaki, mit értett meg a másik elbeszéléséből. Ha szükséges, itt kell a beszélőnek megtennie a pontosításokat.
Ha mindenki nyilatkozott, következhet a közös gondolkodás.
A végén érdemes visszacsatolni, hogy kinek, miért volt hasznos meghallgatni a másikat, mit kapott tőle, ami segítette a megoldás megtalálását.
Mire figyeljünk
Egy beszélgetés “módszertanának” követése nem old meg semmit, ha belül továbbiakban is a meggyőzés szándéka él. Már csak azért sem, mert a verbális kommunikáció mellett sok egyéb csatornán keresztül érzékeli az ember a másik szándékát, így a hamisság megérzése után automatikusan védekezésre rendezkedik be a beszélgető partner.
