Ikigai okoz neked meglepetést?
Nekem nem. Annyira logikus, hogy csak az érthetetlen, hogy távolodtunk el ennyire ettől a szemlélettől, és váltunk boldogtalanná.
Mi az Ikigai?
Az Ikigai japán életfilozófia. A szóösszetétel jelentése: létezésünk oka, életünk értelme.
A cikkben bemutatott ábra önmagában egy útmutató az életünk helyes irányához, ha elgondolkodunk rajta. Ha az alábbi ábra értelmezésével eltöltesz 5 percet, már akkor megérte ezt a cikket megírnom.
Az Ikigai célja nem a boldogság elérése, hanem hogy megtaláljuk az életünkben azt, amit jól, örömmel csinálunk, ami kifizetődő és hasznos a világnak. Ha ezt elérjük, boldogok leszünk, de a boldogság itt következmény és visszajelzés egyben arra, hogy a helyünkön vagyunk. A boldogság keresése szerintem zsákutca, mert olyan dolgot várunk a külső körülményektől, amit nekünk kell létrehozni a lelkünkben, és kisugározni a világba.
Hajlamosak vagyunk életünket területekre bontani: munka, család, barátok, hobbi, szórakozás. Ez önmagában már jelezheti, hogy valami nincs rendben velünk. Ha megnézünk egy egészséges embert, például egy kisgyereket, akkor azt látjuk, hogy számára az élet egy egység. Nem is érti, miről beszélünk, amikor azt mondjuk neki, hogy ez tanulás, az pedig játék. Hosszú iskolázás és nevelés eredménye, hogy az egységélményt leromboljuk, és az egyetlen indok, amivel alátámasztjuk ezt a bűnt, az az, hogy ilyen az élet, csak így tudsz tökéletesen beilleszkedni a beteg társadalmunkba.
A szétdarabolt életünk állapotából születnek olyan mondatok, amelyekkel magunkat vigasztaljuk, például “de legalább eltartom a családomat, és ez a legfontosabb”. Nem helyes, hogy a családi boldogság csak kárpótlás legyen azért, mert az életünk nagy részét olyan munkával töltjük, amit nem szeretünk. Ráadásul az emberek többsége nem tudja elengedni a munkahelyi feszültséget, így a családjával sem tud boldogan élni.
Úgy gondolom, hogy az emberek többsége nem hiszi el, hogy lehetséges olyan dolgot csinálni, amit szeretünk, jól csinálunk, megfizetnek érte, és másoknak és a világnak is hasznos. Ennek a téves gondolatnak a következménye az, hogy öntudatlanul elutasítunk egy jó lehetőséget, mondván úgysem kapjuk meg, vagy kompromisszumokat kötünk anélkül, hogy kértek volna rá minket (egy belső párbeszédben alkudozunk magunkkal, akár fel is háborodunk egy feltételezett elutasításon). Az viszont biztos, hogy ha sikerül megszereznünk a lehetőséget, annak ára lesz! Ismerős ez? Olyan, mint a filmekben. Amikor egy ideális boldog körülményt látunk bemutatva, már várjuk a katasztrófát.
Mit kell tennünk, hogy közelebb kerüljünk az IKIGAI állapothoz?
Tudatosítsuk magunkban, hogy számunkra is elérhető az Ikigai állapot. Ez nem kiváltság vagy szerencse kérdése. Az állapot nem a nagy lehetőséggel, vagy egy lottónyereménnyel érkezik, minden nap tennünk kell érte.
Ne nagy dolgokra gondoljunk. Olyan ez, mint a főzés. Azt kell nézni, mink van, és mit lehet belőle csinálni. A legtöbb élethelyzetben el tudunk indulni azon az úton, hogy az életünknek értelme legyen, és ezáltal boldogabbak legyünk.
A jelenlegi munkánkkal kapcsolatban tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
- Szeretem azt amit csinálok?
- Ha nem, miért?
- Mit szeretek és mit nem?
- Mit tudok érte tenni, min kell változtatni, hogy szívesebben csináljam?
- Jó vagyok a munkámban?
- Képes vagyok ezt jobban csinálni?
- Ha nem, akkor miben kell fejlődnöm, és hogyan tudom ezt elérni?
- Megfizetik a munkámat?
- Arányban van a teljesítményem a keresett jövedelemmel?
- Ha nem, akkor mit kell tennem azért, hogy változzon?
- Ha arányban van, de én többre vágyom, akkor mit kellene a jelenlegi munkám helyett csinálnom?
- Hasznos a munkám?
- Látom értelmét? Kinek hasznos? A világnak káros, vagy hasznos?
- Ha nem, akkor hogyan lehet ezen javítani?
Ha a fenti kérdések segítségével változtatunk hozzáállásunkon, egyből jobban fogjuk magunkat érezni, fejlődni fogunk, és több lehetőség fog kitárulkozni előttünk. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor a munkánkban való törekvésünk ellenére nem tudjuk elérni ezt az állapotot. Ilyenkor eljön az ideje a munkahely váltásnak. Viszont ha anélkül mondunk fel, hogy ezt előtte megpróbálnánk, jó eséllyel ugyanebbe a nehézségbe fogunk ütközni a következő munkánk során is.
Arra bátorítok mindenkit, hogy nyomtassa ki a fenti ábrát, tegye az asztalára, vagy használja a képernyő hátterének, és minden nap foglalkozzon vele. Meg vagyok győződve arról, hogy 3 hét múlva teljesen más szemmel fogja látni a munkáját, és a lehetőségeit.
