Miért nem tudunk együttműködni?
Napjainkban jellemző jelenség, hogy az emberek nem tudnak együttműködni, mindenki arra vágyik, hogy ne kelljen senkivel együtt dolgoznia, összehangoltan tennie egy közös feladatért.
Miért van ez így? Mit tehetünk?
Az emberi természet mélyén gyökerezik az igény a közösségi életre. Történelmi, pszichológiai és társadalomtudományi kutatások egyaránt megerősítik, hogy az ember közösségi lény, és boldogságát, kiegyensúlyozottságát csak másokkal való kapcsolataiban találhatja meg. Ennek ellenére, mintegy száz évvel ezelőtt felmerült az a nézet, hogy az embert fajfenntartó ösztönök irányítják, és versengő, erőszakos lények vagyunk, ahol a legerősebb elnyomja a gyengébbet. Én úgy gondolom, hogy ez a nézet téves, és ráadásul ez a hozzáállás eredményezte világunk jelenlegi kiégett állapotához.
Gondolkodtál már azon, hogy a történelmünk miért a háborúk története? Ha ráteszed egy térség történetét egy időtengelyre, biztos lehetsz abban, hogy a háborús időszakok kevesebb mint 10 %-át fogják kiadni a teljes időtartománynak. A fennmaradó időkben mi történt? Történészek válasza: semmi! Szerintem: békés együttműködésben éltünk.
A jelenlegi világból akar menekülni az emberek többsége, ezért ezt a szemléletet hiba volt befogadni. Még akkor is, ha minden tananyag, média is ezt erősíti, és ezáltal szükségszerűnek gondoljuk szabadjára engedni magunkban az állati ösztönöket, ezzel lealacsonyítva emberi mivoltunkat az állati szintre.
Ha viszont tényleg közösségi lények vagyunk, akkor mi baj a mai emberrel?
Állítom, hogy csak a motivált ember képes boldogságra. A motiváció lényege abban rejlik, hogy az emberek egymást kölcsönösen elismerjék, értékeljék, szeretetet és figyelmet adjanak és kapjanak. Minden hétköznapi cél azáltal nyeri el értelmét számunkra, hogy segít emberi kapcsolatokat kialakítani, és egymásnak értéket nyújtani. Ez a vágy még az önfenntartási ösztönt is felülmúlja. Az emberek közötti kapcsolatok mélyülése és a közösség élménye minden formában kedvez a motivációs rendszerünknek, így ha engedünk ezeknek a vonzásoknak, nagy valószínűséggel boldogok leszünk.
Te mit gondolsz erről?
A válasz:
Ez hülyeség. Az emberek önzőek, csak a saját érdekeik mozgatják őket, a társaikat kihasználják, ha módjuk van rá, ha pedig szükséges, átgyalogolnak embertársaikon.
Ha így gondolkodunk, ebben hiszünk, akkor minden amit érzékelünk a világból, ezt fogja alátámasztani. Önvédelemből mi is részben ilyenné válunk, vagy próbálunk elmenekülni ebből a “világból”, minél függetlenebbé válni másoktól. Amíg nem sikerül függetlenednünk, ezen törekvésünk elérésén dolgozunk, folyamatosan szeparálódunk, várva a pillanatot, amikor ott hagyhatjuk végre ezt az életünket. Ha sikerül létrehoznunk a “békeszigetünket”, akkor kiégve, melankolikusan ülünk birtokunkon és nem vagyunk boldogok.
Ennek szerintem semmi értelme!
B válasz:
Tényleg igaz, hogy közösségi lények vagyunk, de mégsem találom a helyem és társaim, akikkel közösségi élményeket tudok megélni, közösen teszünk céljainkért.
Ha felismered ennek igazságát, attól még láthatod ennek nehézségeit. Sőt azt is érezheted, hogy reménytelen ezen változtatni, az jellemző az emberek többségére, hogy csak magukkal törődnek.
Biztos vagy benne, hogy ez így van?
Próbáld ki, hogy nem az öszképet nézed, nem feltételezések alapján gondolkodsz egy másik emberről, hanem eldöntöd, hogy Ő is hasonlóan hozzád, vágyik az együttműködésre, szívesen segít másoknak, és ennek megfelelően közelítesz hozzá.
Én próbáltam, és az a tapasztalom, hogy az emberek többségére igaz, hogy egyénként segítőkész és együttműködő. Persze tudunk kell arról a közösségi jellemzőről, hogy bármekkora egy közösség, mindegyikre jut legalább egy szociopata, önző hülye. De tényleg elviseljük, hogy ez az elhanyagolható kisebbség elnyomja a többséget? Elállunk az együttműködéstől, nem keressük a többiekkel a kapcsolatot pár ember negatív hozzáállása miatt?
A tapasztalat sajnos az, hogy igen.
Mit lehet tenni?
Ne várj tőlem egy olyan választ, ami varázsütésre megoldja ezt a problémát, mert nem tudok ilyennel szolgálni. Viszont hiszem, hogy vannak olyan stratégiák, amit követve meglepő gyorsasággal, elkezdjük jó érezni magunkat, és egyre több ember lesz körülöttünk, akivel örömteli együttműködéssel dolgozunk közös céljainkért.
Nézzük a javasolt lépéseket, egy “forgatókönyvet”:
1. lépés:
Tudd mit akarsz elérni. Vizsgáld meg, hogy ez jó-e a többieknek is, vagy csak neked. Ha csak neked, engedd el. Ha a többieknek is jó, akkor nézd meg, hogy motivál-e eléggé, hogy belevágj a megvalósításba.
» Ha igen, akkor lépj a következő lépésre.
2. lépés:
Nyilvánítsd ki, mit szeretnél elérni és kérdezd meg, ki akar ehhez csatlakozni, ki venne részt szívesen a megvalósításban.
Lehetséges kimenetelek:
1. Nem találsz társakat, senkit nem motivál, amit akarsz.
» Rossz helyen vagy, váltsál közeget, menj máshova dolgozni, válts iskolát, lakhelyet, vagy amit kell, hogy elkezdhesd, amit akarsz.
2. Kiröhögnek, legyintenek, felsorolják az összes okot, miért nem lehet megcsinálni, amit akarsz.
» Rossz helyen vagy, váltsál közeget.
3. Társakra lelsz.
» lépj tovább a következő lépésre.
3. lépés:
Kezdjétek el kidolgozni a megvalósítás következő lépését.
Lehetséges kimenetelek:
1. Kudarcba fullad az egyeztetés, mindenki mást akar, vagy kiderül, hogy többen nem igazán akarnak változást. A megvalósítható megoldás csak olyan kompromisszumokkal alakítható ki, hogy már senkinek nem lesz jó.
» Mégsem találtál társakat, váltsál közeget.
2. Nagyon jó beszélgetés alakul ki, felosztjátok a feladatokat egymás között, és elindul a közös munka.
» Ehhez nincs mit hozzátenni, szívből drukkolok, mert biztos lesz eredménye a munkátoknak, folytassátok az intuíciókat követve.
3. Mindenki a kétségeiről beszél. Bárki bármit mond, mindenre van további javaslat, egy újabb kiegészítés, nehézség, és lassan parttalanná válik a beszélgetés. Többen “szakemberért” kiáltanak, aki majd megmondja, hogyan kell ezt csinálni.
Valójában nem akarnak tenni azért, amit kinyilvánítottál, nem mernek benne részt vállalni, az is lehet, hogy nem vállalják fel, hogy egyáltalán nem akarják, amit Te.
» Ha ez nem tántorít el, úgy látod, hogy Te ennek ellenére felvállalod a továbblépést és reméled, hogy másoknak is sikerül megtalálni a helyét a munkában, akkor lépj a következő lépésre. Ha ezt reménytelennek látod, akkor váltsál közeget.
Egy fontos kiegészítés ehhez a helyzethez: Ha felvállalod a tervedet és elkezded megvalósítani, akkor azok, akik számára ez nem megfelelő, azaz nem akarnak változást, gyakran olyan helyzetet teremtenek, ami nagyon nagy feszültséggel jár. Ennek gyakori következménye az ellehetetlenülés, amire a közösség, cég, iskola elhagyása lesz az egyetlen megoldás, hogy lelkileg ne sérülj. Csak akkor vágj bele, ha erre fel vagy készülve, és nem aggaszt, ha máshol folytatod majd az utad.
4. lépés:
Élére állsz a kezdeményezésnek, meghatározod a lépéseket, és elindulsz.
Lehetséges kimenetelek:
1. Szép lassan mindenki megtalálja a helyét az együttműködésben, elkezdik elengedni a félelmeiket, kétségeiket, és teszi mindenki a dolgát. Innentől ismét nincs mit mondanom, mert mennek a dolgok a maguk útján.
2. Kirobban a balhé. Heves indulatok mentén minden leszel, de jó ember nem. Meghurcolnak, lejáratnak, hazugságok, féligazságok repdesnek körülötted heves indulatok mentén.
Ebből két kimenetel lehet:
1. A veled szimpatizánsok elhallgatnak és visszahúzódnak, támadóid addig nem nyugszanak míg el nem távolítanak Téged.
» Már nincs választásod, váltsál közeget. Nem érdemes egy percet sem fordítani az igazságharcokra, cáfolatokra, magyarázatokra.
2. A veled szimpatizánsok kiállnak melletted. Ha van elég lehetőségetek elérni a célotokat, akkor kezdjetek hozzá. A kérdés csak az, hogy a meglévő közegben, közösségben ahol vagytok, vagy valahol máshol.
» Ez nem könnyű út, de mindenki erősödni fog benne és biztos lehetsz, hogy jobb helyzetbe kerülsz, mint voltál.
Ez az én forgatókönyvem, amivel gyors változás érhető el. A kérdés csak az, hogy hol fogsz boldogabb lenni: a jelenlegi helyeden, vagy valahol máshol.
