Mit jelent a helyes, mi jó, és mitől leszünk boldogok?
Megszületünk, és gyermeki kíváncsisággal fedezzük fel a számunkra érzékelhető világot. Ilyenkor még nincs bennünk semmiféle önkontroll. Nem tudjuk mi a jó, és mi a rossz, mi helyes, és mi nem az. A fogalmak értelmezését szüleink próbálják tanítani, de valójában a viselkedésükből másoljuk a válaszokat, amit később a társadalmi minták által megerősítünk, vagy alakítunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az absztrakt és elvont fogalmak alatt mindenki ugyanazt érti, de ez nem így van. Ilyen sokféle értelmezéssel bíró fogalmak a helyes, a jó, és a boldogság. Ezen fogalmak pontos értelmezését számomra ismeretlen okból nem egyeztetjük, maximum filozófia órák témája lehetne, ha lenne manapság olyan tantárgy az iskolában, ami gondolkodásra sarkall.
Miért baj ez?
Mert ezen fogalmak tartalmi ismeretének hiánya lehetőséget ad a manipulációra és tévelygésre életünk választott újtán.
Régmúlt korok nagy gondolkodói ezen fogalmak tartalmi értelmezésével sok időt töltöttek, így nekünk érdemes ezekkel foglalkozni.
Miért írok erről?
Mert a jelenlegi társadalmi problémákhoz jelentős mértékben hozzájárulnak a helyes, a jó és a boldogság fogalmak téves értelmezései.
A mai emberek többségének egy célja van, hogy boldog legyen. Ezt kívánják nekünk a szüleink is: “Csak az a fontos gyermekem, hogy boldog legyél”. Döntések előtt csak egyetlen lényeges kérdést tesznek fel maguknak az emberek: Boldog leszek tőle? A boldogságot célként értelmezik, pedig az valójában egy visszajelzés. Egy visszajelzés arra, hogy helyes úton jár-e az ember, és jó-e az, amit tesz.
A boldogságot célnak tekinteni olyan, mintha a tankolás kizárólagos célja az autó üzemanyag-szintjelzőjének emelése lenne. Ha célként kezeljük, akkor könnyen és gyorsan elérhető élvezeteket fogunk keresni, amiért nem kell erőfeszítéseket tenni. Az így szerzett örömök jellemzően nem tartósak. Ezzel pedig el is jutottunk az első kritikus tévedéshez, miszerint a boldogság = élet élvezete.
Aki már átélte a boldogságot, tisztában van azzal, milyen nagy a különbség a boldogság és az élvezet között. A boldogság érzése mindig velünk marad, egy gyakran emlegetett emlék formájában, az élvezetre már másnap alig emlékszünk. Ez a fogalomzavar olyan, mintha az élet érzése és a kábítószer hatása között próbálnánk egyenlőségjelet tenni. Az élet mindig erőfeszítéseket igényel, és eredményei hozzák meg az elégedettséget, boldogságot, ami újabb erőt ad a folytatáshoz. A kábítószer egy erőfeszítésmentes kábulatot ad, ami további vágyat ébreszt, és végül teljesen elveszik benne az ember.
Ennek a gondolatnak a margójára még tennék egy megjegyzést. A szenvedést gyakran tekintik a boldogság ellenpontjának, mert nem lehetünk egyszerre mindkét állapotban. Ezért sokan mindent megtesznek a szenvedések elkerüléséért, holott a szenvedés nem más, mint egy valós vagy elképzelt körülmény elfogadásának hiánya. Ha elfogadjuk a helyzetet, és erőfeszítéseket teszünk annak megváltoztatására, akkor megszűnik bennünk a feszültség, és egyre erősebbé válunk, és akár a legzordabb körülmények között is boldogok lehetünk.
A másik tévhit, amivel gyakran találkozom, az az, hogy ami jó, az helyes is egyben. Az életben sok nehéz döntéssel szembesülünk, és nem ritka, hogy a helyes döntésektől nem érezzük jól magunkat. Van, hogy egy gyereket megbüntetünk, aki sír és kéri, hogy ne tegyük. Mindketten szenvedünk tőle, de tudjuk, hogy ez helyes. Ezek azok a leckék, amik révén megtanulja azokat az értékeket, amik majd erkölcsössé teszik felnőtt korára.
Összefoglalva
A emberek többsége mindenben a saját boldogságát keresi, kerüli a szenvedést, és úgy gondolja, hogy amitől boldog az jó, és ezért helyes. Ennek a gondolatmenetnek valójában a fordítottja az igaz: Gondolkodjunk és cselekedjünk helyesen, mert attól lesz jó, és ha így teszünk, boldogok vagyunk.
Ugye milyen könnyű ezeken a fogalmakon elcsúszni?
Régen annak eldöntéséhez, hogy mi helyes és mi nem, támpontot adtak a – vallások által is – megfogalmazott törvények. Ezek nem belső meggyőződésből táplálkozó szabályok voltak, inkább külső félelemmel átitatott kényszer, de mára ez megváltozott.
Ma már egy olyan világot élünk, ahol mindenkinek magának kell ezeket a fogalmakat definiálni, megtalálni azokat az embereket, akik hasonlóan értelmezik őket. Az együttműködő közösségek, legyen ez egy vállalkozás, vagy aktív település, amit az együttműködés jellemez, akkor működik jól, ha az értékrendje azonos, aminek egy fontos része, hogy az említett 3 fogalom jelentését azonosan értelmezzék.
Senki ne keresse az állandó meghatározást vagy definíciót arra vonatkozóan, hogy mikortól tekinthetünk valamit helyesnek vagy jónak. Az sem megfogható, hogy mi az a szint, ahol már elég boldogok vagyunk. Az emberi fejlődés fontos része a lélek nemesedése. Amit tegnap még helyesnek tartottunk, ma már kevésnek érezzük. Nem az a lényeg, hogy egy minősítési skálán hol tartunk, hanem hogy honnan indultunk, és milyen léptekkel emeljük magunknak a lécet a helyes döntések tekintetében.
Az alábbi kérdések segítenek ezen az ösvényen járni:
Van elég információm ahhoz, hogy helyes döntés hozzak?
Ha nincs, akkor ne dönts, mert az olyan, mintha dobókockával választottad volna a megoldást.
Helyes amit tenni akarok?
A válasz nem egy gondolkodás eredménye, vagy egy érzelem, hanem egy halvány belső sugallat és/vagy egy intellektuális felismerés.
Jó ez nekem és másoknak?
Mindenkire gyakorolt következményeket is vegyük figyelembe, hogy kilépjünk az egyéni érdekek keretei közül, mert ez kulcsfontosságú a boldogságunkhoz.
Jó ez most és jó lesz később is?
A jövőben keletkező következményeire is legyünk tekintettel, hogy maradjon jővő.
Boldog vagyok tőle?
Azt majd meglátjuk, hiszen ez adja meg a visszajelzést, hogy az előző kérdésekre helyes válaszokat adunk-e.
