Mértékletesség
A mai emberek többsége aktív részese a fogyasztói társadalomnak, ahol az életszínvonalat azon mérik, mennyit fogyasztunk. Cél a fogyasztás növelése, mindenféle ésszerű felső határ nélkül. Az okokra itt nem térek ki, de gondolom mindenki érzi, hogy ezzel baj van.
A mértékletességet elsősorban a nélkülözés „kényszeríti ki” az emberből, vállalkozásokból. Ma a bolygón élő emberek 70%-ára ez a korlátozó körülmény igaz. Ha van elég lehetősége, pénze egy embernek, akkor ez a szempont háttérbe szorul, hiszen „megengedheti magának”. Ha kialakulna egy egész világra kiterjedő jól-léti társadalom, ahol senkinek nem kell nélkülöznie, a vágyai alapján dönthetné el, mit és milyen mennyiségben vásárol a végtermékekből, alapanyagokból, erőforrásokból, akkor egy pillanat alatt szembesülnénk a természeti erőforrások hiányával, eltűnésével. Ezt a problémát a technológia fejlődése sem oldja meg a jelenleg alkalmazott formájában. Ennél több elemzés nem kell szerintem ahhoz, hogy belássuk, érdemes odafigyelni arra, hogy miből mennyit fogyasztunk, használunk fel.
A legnagyobb a gazdasági szabályozó, maga a fogyasztó, azaz az ember. Ha sok ember úgy dönt, hogy valamiből kevesebbet használ, vásárol, csökkenti az igényt, ezáltal csökken a termelés. Még olyan gazdálkodó szervezeteknél is, ahol a világképüknek nem része a takarékosság.
Nem érdemes azon elmélkedni, hogy a mi fogyasztás-csökkentésünk milyen mértékben járul hozzá a világunk fogyasztás-csökkentéséhez, számít-e egyáltalán. Ezt megítélni sosem fogjuk tudni, de ha megtesszük, akkor egy jó érzés fog el minket, hogy tettünk egy lépést egy boldogabb, és kevesebb szenvedést ígérő világ kialakulásáért.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Minden beszerzés, vásárlás előtt tegyük fel magunknak a kérdést, hogy a lenti 3 csoport közül melyikbe tartozik a megvásárolandó árucikk.
Osszuk három csoportra a szükségleteinket:
- valódi emberi szükségleteket elégítenek ki,
- nem feltétlen szükséges, de céljaink elérésében segítő dolgok,
- szükségtelen, csak élvezetet, szórakozást, vagy egy birtoklási vágyat kiszolgáló dolog.
Kezdjük a 3. csoportba tartozó, szükségtelen dolgok csökkentésével és elhagyásával. Ha számunkra inspiráló célokat fogalmazunk meg magunk számára, ezek megvalósítására fordítjuk az időnk többségét, akkor ezek szinte automatikusan csökkennek. Gyakoroljunk önmérsékletet.
A 2. csoportba tartozó termékeknél vizsgáljuk meg, hogy mi lehet a racionális döntés. Egy láncfűrész vásárlása nem biztos, hogy szükséges, ha évente 1x használjuk és akkor is elegendő a kézifűrész, csak kicsit fárasztóbb. Sok hobbinál látom, hogy a megvásárolt eszközök 50%-a sosem kerül használatba.
Az első csoportban tartozó cikkeknél elsősorban a mennyiséget érdemes mérlegelni. Biztos, hogy szükségem van 3 télikabátra, 2 bakancsra? A vacsoránál szükséges 6 féle felvágott, vagy elég minden estére 1-2 féle.
Persze bármikor becsaphatjuk magunkat azzal, hogy a cikkeket melyik csoportba soroljuk, de ha ez a gondolkodás részünkké válik, előbb-utóbb ezek letisztulnak. Nekem például gyanús, hogy a napi csokoládé igényem, nem az első csoportban tartozik, vagy legalább is nem a jelenleg fogyasztott mennyiségben.
Ne tűzzünk ki számunkra feszítő célokat. Egyszerűen csak tegyünk mindig egy lépést abba az irányba, hogy tudatos fogyasztók legyünk. Ha valaki nagyon szereti a húst, ne akarjon egyből vegán lenni. Elég, ha a húsfogyasztását előbb csökkenti heti 3-4 napra. Első lépésként megpróbál 1 húsmentes napot tartani hetente, ezzel máris nagyot lépett a hústermelés ártalmas hatásainak csökkentésében.
Az egyéni fogyasztás csökkentése mellett egy másik jelentős terület a cégek működésének átvizsgálása a fenti szempontok alapján. Ne csak az legyen a szűrőfeltétel, hogy a nyereséges működésbe „belefér-e”, hanem az is, hogy szükséges-e a gyártáshoz, szolgáltatáshoz, működéshez. Egy papírmentes iroda, időszakos home office működéssel például sok cég esetében egy helyes lépés a mérsékletesség területén.
Erről a kérdésről az alábbi cikkben olvashatsz még:
